Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
414 KICSKA EMIL. A leíráspk tehát így hangzottak volna: Az I. alakban helyére nézve is középső a középső tag, előtte a kisebb, mögötte a nagyobb tag áll. A II. alakban hátul áll a középső tag. előtte a nagyobb s ennek előtte a kisebb tag. A III. alakban elül áll a középső tag, utána a kisebb s ennek utána a nagyobb tag. Mind a három alakban pedig a kisebb előtét áll elül. De talán azt veti valaki ellenem, hogy a grammatikusnak semmi köze a következtetéshez, ez a logikus dolga. Semmi köze, a míg főnévről, igéről, melléknévről, kötőszóról, nominativusról, accuÁ sativusról, jelen, múlt és jövő időről, szóképzőkróí, vendégszókról s más efféle dolgokról beszél, de nagyon is sok köze van hozzá, ha alanyról, állítmányról. hangsúlyról, szórendről akar beszélni. Persze nem annyiban van köze hozzá, mint a logikusnak, hogy i g a z-e, s ha nem igaz, miért hamis pl. ez a következtetés: A katonának j díszét teszi a bátorság János | nem katona Jánosnak | nem teszi díszét a bátorság. De köze van hozzá legalább annyiban, hogy ne beszéljen bolondokat, ha alanyról és állítmányról akar beszélni. Egy Khetorikában ezt olvasom : 1. §. «Visszapillantás eddigi tanulmányainkra Az egyes szavakat azonban nemcsak abból a szempontból vizsgálhatjuk, hogy mit jelentenek (beszédrészek), azaz tárgyat, tulajdonságot, cselekvést fejeznek-e ki (fo-, melléknév, ige), hanem meghatározhatjuk azt is, hogy minő szerepük van a mondatban. Minden mondatban van egy (vagy több) szó, a melyről valamit mondunk. A miről szólunk, az alany, az a mit róla mondunk, az állítmány. A mondat továbbá bővülhet tárgy, jelző vagy határozó által . . . Ha egy-egy mellékmondatot vizsgálunk, csakhamar szemünkbe tűnik, hogy az voltakép nem egyéb, mint a fomondatnak része, mely külön mondattá bővült. Ha a mellékmondatot visszahelyezzük oda, a honnan kiemelve mondattá bővült, akkor vagy alany, vagy állítmány, vagy jelző, vagy tárgy, vagy határozó. E szerint neveztük el a mellékmondatokat is: alanyi, állítmányi, jelzői, tárgyi, vagy határozói mellékmondatoknak.» Továbbá; 35. §. «A következtetés. A szónok legfontosabb feladata tehát a helyes érvelés (okoskodás). Az okoskodás következtetésekből áll. Pl. A mi boldogít, az szeretetre méltó Az erény boldogít, tehát: Az erény szeretetre méltó. A következtetés ezen alakját, a melyben a,harmadik tétel a két első következménye, syllogismusn&k hívják, A fentebbi syllogismus alakja a következő:
