Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 401 Harmadszor ebben a sorban: p-1 s2 g III. Derültséget keltett | e hasonlattal | a képviselő úr pÁ az s-ben: Derültséget keltett j a képviselő úr s2 nz s-ben: E hasonlattal élt. j a képviselő úr p* az s2 ben: Derültség keltetett [ e hasonlattal. Ekkép megkapta az A schema I., °2. ós 3. mondatának utótétét s a leszarmaztatásnak ezt a három módját első, második és harmadik alaknak nevezte el. Ennek a három alaknak az a közös tulajdonsága, hogy mind a háromnak két-két előtétében kétszer-kétszer fordul elő ugyanaz a tag. Az első alakban s2 , a másodikban p 2 , a harmadikban s ez a kétszer előforduló tag. Ezt a kétszer előforduló tagot (a két előtétnek közös tagját) mind a három alakban középső tagnak nevezi, mivel az A schema megfelelő mondataiban csakugyan ezek a középső tagok. A középső tagnak a másik két taghoz való viszonyából ismerni az alakra. Az I. alaknak egyik előtétében alany, másik előtétében állítmány a középső tag (az az iskátulya, mely mást is foglal magába, maga is másba van foglalva) s helyzeténél fogva is középső (a tagolandó, t. i. az Al. mondatban), előtte a belső (első, nagyobb, fölső), mögötte a külső (harmadik, kisebb, alsó) tag áll.1) A II. alaknak mind a két előtétében állítmány a középső tag (az az iskátulya, mely külön-külön is bele van foglalva a másik kettőbe) s elül áll (az Al. mondatban), utána az (AJ. szerint) nagyobb s ennek utána a (szinte A2. szerint) kisebb tag.'2) A III. alaknak mind a két előtétében alany a középső tag (az az iskátulya. mely külön-külön is magában foglalja a másik kettőt) s hátul áll (az Al. mondatban) előtte az (A3. szerint) kisebb s ennek előtte az (A3. szerint) nagyobb tag.3) De hogy kapta meg ABISTOTELES az A schema 4.. 5. és 6. mondatának utótétét'? GALENUS, sőt talán már ABISTOTELES tanít*) KocXco SE [J-éoov u.sv, o sta\ OCUTO EV ötXXio, xai aXXo EV xoúxw io:iv o y.cu ~r; Séov. Y'/petou asoov. áxpat Ss, xb, autó xs iv áXXt.ü ov, xa\ iv & áXXo ioxív. (Analyt. prior. lib. I. cap. IV.I 2) Méaov Se iv aüxcu Xéyw xb •Aa.-rl yopQÚ]j.zwv áacsotv á/pa SE, xay tov Xé-fExai xoiixo. lití^ov SE áxpov, xö 7tpo; xw [IEGCO XEÍJJ-EVOV' l'Xaxxov os, xb Tioppwxépw toÖ f/iaou. TíSÉxat ok XO JJ-ÉTOV E'SJW JJ.EV X«V xxpwv, Ttptoxov 93 xr, Se'aei. (U. O. cap. V.) 3) Méoov SE ev aüxw ~kí^u>, xs>' oü a|/.cpw /.axrjfopoű[j.£V áxpa SE, xa xaxrr yoooújjLEva- [AEIÍTOV SE axpov, xo 7toppcóxcpov xoí jjiaou" s'Xaxxov Ss xb i^yiixEDOv. T&fistt SE XO jiiaov E^W JJ.SV xtÖv áxpwv, EV/JXXOV SE xrj Seaei. (U. o. cap. VI.) Nyelvtudományi Közlemények XXX!II. -"
