Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 305 Hát bizony sokszor nem könnyű dolog alanyi és állítmányi részre bontani a mondatot. Lesz erről még szó valamely részében ennek az értekezésnek, valamint arról is, hogy kell az efféle mondatokkal elbánnunk. De azért ne féltse KARDOS a tanulót. Az a tanuló, a ki tudja valamiből, hogy ebben: János | tanul, János az alany s tanul az állítmány, könnyen megérzi (fühlt nach, mondaná WTJNDERLICH), hogy oszlik alanyi és állítmányi részre ez a mondat is: Jánosnak | tanulnia kell. KARDOS nem találja meg oly gyorsan a nevező esetet és az igét ebben a mondatban, mint a tanuló, csak meg ne zavarja a tanító úr, az alanyt és az állítmány t. Az a tanuló, a ki tudja valamiből, hogy ezekben a mondatokban : E szép ország j az én szerzeményem. E szép ország | a te szerzeményed. E szép ország I az ő szerzeménye, az első tag az alany s a második tag az állítmány, könnyen megérzi, hogy ezekben a mondatokban is: E szép országot én szereztem. E szép országot j te szerezted. E szép országot | ő szerezte, az első tag az alany s a második tag az állítmány, s könnyen megérzi, hogy ezekben a mondatokban is: Új pályámon | paréj, tövis közt gázolok. Új pályádon paréj, tövis közt gázolsz. Új pályáján | paréj, tövis közt gázol, az első tag az alany s a második tag az állítmány. Csak meg ne zavarja őt KARDOS azzal a kikötéssel, hogy az, a mit a mondat alanyának érez. egyszersmind olyan «egyes szó» legyen, mely a kicsoda? micsoda? kérdésre felel. Ily kikötés mellett még tudós professzor urak sem tudják alanyi és á.lítmányi részre osztani pl. ezt a mondatot: Én vagyok az az én. (L. Nyr. 30 : 165—170.) Nem csoda, mert a kicsoda? micsoda? kérdésre nem az alany, hanem a nevező eset felel, B ha két ilyen eset van a mondatban, miből ismerjenek aztán az «igazi nyelvtani alanyra» ? De abból, hogy sokszor nem könnyű dolog alanyi és állítmányi részre bontani a mondatot, mégsem az következik, hogy «a mondatelemzést ne a két főrész, az alanyi és állítmányi rész különválasztására fektessük», de robbantsuk szét a mondatot s ugy határozzuk meg aztán, hogy mi tartozott benne az alanyhoz s mi az állítmányhoz. Ha igazán ismerni akarjuk a mondatnak ezt a két főrészét, akkor a mondatnak két főrészre való bontását el. nem kerülhetjük. A két főrészre bontásnak majd könnyebb, majd nehezebb voltából csak az következik, hogy a mondat tagolásában gyakorolnunk kell magunkat. Egy kis gyakorlat után könnyen boldogulunk KAEDOS példáival: A jó embernek || sokat kell | tűrni és szenvedni. A hazáért || dicső dolog | meghalni. Ezek |] első fölhevülésükben | megölték a követeket. Azt megengedem, hogy az első felhevtilésükben tagnak az alanyhoz is van valami köze. Ennek az értekezésnek folyamában ki is fogom mutatni, hogy mi köze. Egyelőre azonban csak annyit mondhatok, hogy nem «mint állapothatározónak» van kóze hozzá. Da ha ket