Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

394 KICSKA EMIL. Gyakorlatúi itt közlök még egy sereg mondatot alanyi és állítmányi főtagjukra s az utóbbit két altagjára bontva: Ágnes asszony || a patakban [ fehér lepedőjót mossa. Kutyafejű tatár népek fejedelme [| a magyar sereget | ekkóp idvezelte. Lidinek a magaviselete || akkor este | különös lehete. Pinty úrfi || hat puszta falu környékében | a legpáratlanabb gyerek. Én || műértő beszédit | mosolygva hallgatám. György || az édes anyját | hidegen köszönté. Az igazság || felemeli j a nemzetséget. Miklósnak || (ugyancsak) jól esett | a falat. (Vagy talán) emberben || tartósabb | a pára. Neked || kevés van j ilyen csillagod. Ezt || bölcsen rendelek | az istenek. Saigon || Kompolti Péter volt | az úr. Nevét |j rettegve emlité j a táj. Most || a fölött van | a tanácskozás. Tele erszónynyel || könynyü | urat játszani. Körmetlen macskának || nehéz j fára mászni. így találta j népünk || a franczia királyt. Nyájasan kérdezte | János vitézt || egy kis takaros menyecske. Vitte I az^ óriás || János vitézünket. Lóhátról olvasta | a hölgy |i az iratot. Álmot hozott | a bor |j latrok pillájára. A likra tette | tenyerét || a pap. Hírős város | az aafődön || Kecskéméb. Édes lesz | nekem || a keserű jutalom. Kicsalta | a leányt || édes beszédével. Szépen süt le | a hold || Nagyfalu tornyára. E dolgon | magam is || nagyon csodálkozom- Előtte || miuden ilyes dolog | haszontalan. E vén királyi főn [j egy nagy tölgy | a korona. De szerelmem bemutatni || megtiltotta | végzetem. Gonosz | a tudomány II az élet úta elhagyójának. Fehér leplét (s3) | véres leplét (|r) || a futó hab | elkapdossa.*) Nem minden mondatot ily könnyű dolog két fötagjára bontani. «De meg nem is olyan könnyű — így folytatja Kardos Albert fönt idézett bírálatát — a mondatot erre a két általános részre felbontani, mert gyakran kétség foghatja el a tanulót s vele együtt bennünket is, hogy egy-egy mondatrészt az állítmányhoz vagy az alanyhoz sorozzunk-e? Maga Balassa is szolgáltat erre példát a következő mondatban: ,Ezek (alanyi rósz) első felhevülésökben megölték a követeket (állítmányi rész)', holott ón s velem együtt bizonyára sokan az első felhevülésökben-t, mint állapothatározót inkább az alanyhoz csatolnám. Hozhatunk föl más példákat is, melyeknek alanyi és állítmányi részre való felbontása könnyen megzavarhatja a tanulót, mint: A hazáért dicső dolog meghalni, vagy A jó embernek sokat kell tűrni és szenvedni. Hát még a mondatoknak azon megszámlálhatatlan tömegében, a melyben nincsen alany, mennyi fejtörést fog okozni a tanulónak az alanyi rész keresése ?» *) Hogy az alanyi főtagban a második altag az állítmány, megtetszik ebből a megfelelő ítéletből: A fehér lepel | (neki) véres lepel. A mondat tagjai így vannak egymásba foglalva: az elkapdosás benne van a, futó habban, az elkapdosó futó hab benne van & fehér lepelben, illetőleg (a tébolyodott asszony íllusiójánál fogva) téres lepelben.