Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
390 KICKKA EMIL. maga átélte volna a nyelv fejlődésének ama bizonyos korszakát es saját szemével szemlélte volna, mint vált szét az eredetileg kettős alany egyszerű alannnyá és legszélesebb értelemben vett tárgygyá. De én csak azt mondom erre a magyarázatra, hogy notis est derisui. A helyes magyarázat ez : Ebben a mondatban : A kutya j őrzi | a házat többször fordul elő az alany és állítmány (a magába foglaló és másba foglalt, a határozandó és határozó, a szorzandó es szorzó) viszonya, de nem ugyanazon renden. Nem két iskátulya közé van egy harmadik téve, hanem az egyik iskátulya (őrzi) bele van téve a másikba (a házat), ez a kettő pedig a harmadikba (a kutya). Vagy más szóval, az őrzi határozója a háznak, az őrzi a házat pedig határozója a kutyának. Vagy még más szóval, a házat (s2 ) szorzandó az ó'm'vel (»*), ezek szorzatával (s2 p 2 = p) pedig szorzandó a kutya (s). Nem ez a képe ennek a mondatnak: M~ í-f-p-f-í == (s+s)+/> = 2s+p, hanem ez: M — sXp2 ,s-2 = sXp. Nem két alanya és egy állítmánya van ennek a mondatnak, hanem csak egy alanya s egy olyan állítmánya. mely maga is alanyból és állítmányból áll. Ezt a magyarázatot PAUL nem adhatta meg, mert nem a fölsőbb és alsóbb rendű tagokat, hanem csak az azonrendű egyes szókat látja a mondatban. PAUL sem tud különbséget tenni az a-\-b-\-c s az abc között, a mellérendelő s az egymásba foglaló mondatszerkezet között. Mellérendelő, árcö xotvoö szerkezetnek tartja az efféle mondatot is: A kutya őrzi a házat. Természetes, hogy így aztán két azonrendű alanyt lát benne s háromtagúnak tartja a mondatot. (Teheti, mert Köntgen-fénynyel dolgozik. De a ki közönséges napfény mellett dolgozik s kénytelen az iskátulyát előbb megnyitni és tartalmát kivenni, az az első megnyitás után — az analysisnek ezen a fokán — csak két iskátulyát láthat. PAUL igyekszik ugyan kéttagú mondat színeben tüntetni föl a háromtagú mondatot, ráfogván az egyik abinyra, hogy mint legszélesebb értelemben vett tárgy, vagy kiegészítő vagy határozó (mert ez «egyre megy. különböző csak a nevök») szorosabban simul az állítmányhoz (értsd igéhez), mint a másik alany, de adós marad a felelettel három kérdésre. Az egyik kérdés ez: Miért tárgy a neve minden alanynak, csak annak nem, mely nevező esetben áll? Erre a kérdésre nem fogadhatom el azt a feleletet, hogy hiszen tárgy (kiegészítő stb.) a neve a nevező esetnek is, ha rajta kívül meg egy nevező eset fordul elő a mondatban, mint pl. ebben: Bolondság az egész, vagy ebben: Én vagyok az az én. A másik kérdés ez: Miért nem tárgy a nevező eset, ha az accusativusnál. vagy akármely más formánál szorosabban simul az igéhez, mint pl. ebben; A házat j őrzi a kutya, vagy ebben: A házat j a kutya őrzi ? A harmadik kérdés ez : Miért határozd
