Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 389 «Ist in dem ersteren falle (bei der copulativen verbindung) das logische verháltniss der beiden subjecle zu dem gemeinsamen praedicate, oder das der beiden praBdicate zu dem gemeinsamen subjeete völlig gleich, so lásst sich ein solcher dreigliedriger satz ohne wesentlicbe veránderung des sinnes mit einem zweigliedrigen vertauschen, dessen eines glied eine copulative verbindung ist.» Ez. igen helyesen, azt teszi, hogy ennek a mondatnak: Rablás, fosztogatás, ölés \ nekünk tréfa csak egy alanya van. ennek a mondatnak: Fájdalmam szélvésze | kitombolt elzúgott, megszűnt, elenyésze csak egy állítmánya. Amabban s=(s2 +s 2 -f-s 2 ), emebben p = (p2 H-p 2 -|-p 2 -|-p 2 J. Az értelmen akkor esnék lényeges változás, ha ezeket a mondatokat öt- vagy hattngúaknak tartanok. «Am reinsten erscheint die doppelheit eines satzgliedes von der copulativen verbindung' zu einem gliede gesondert, wenn das satzgliederpaar ein ihm gemeinsam zugehöriges glied in die mitte nimmt ohne anwendung einer copulativen partikel, alsó bei der sog. construction ártó xotvoo, wie sie im mhd. ziemlich háufig ist, vgl. dó spranc von dem gesidele her Hagene alsó spraeh . . . oder mit copulativer partikel : der mann ist tot und die frau.» Ehhez csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magyarban is vannak ilyen árcö Koivob szerkezetek. Pl. Három hétig vitte szörnyű sebességgel. Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen. Ezekben vitte és szálltak arra a közös tagok. Nem szükség azonban, hogy a közös tag a közép helyet foglalja el. ''Arcö zotvoö szerkezet az efféle is: Nagy erökodéssel addig függött rajta. Napkeletre szigetembe viszlek. Pusztáról csikóval jövök én. Kakastéjjel szép menyecske sütötte. De ö juh-téjből új fazékban készíti (a savót). Ezekben függött rajta, viszlek, jövök én, sütötte, készíti a közös tagok. «Das logische verháltniss zweier subjeete zu dem namlichen praBdicate kann aber auch ein verschiedenartiges sein. Da habén wir die grundlage zu der im laufe der sprachentwickelung möglich werdenden differenzierung der doppelsubjecte zu subject und object (object im weitesten sinne genommen, als accusativisches, dativisches, genitivisches object etc). Das object kann neben dem subject als ein diesem gleichwertiges satzglied aufgefasst werden, es kann aber auch zu dem praedicate in ein náheres verháltniss treten als das subject, so dass aus dem dreigliedrigen satze ein zweigliedriges wird, indeui das object mit dem praedicate zusammen ein glied bildet und zwar so, dass ersteres dem letzteren untergeordnet wird, ihm als bestimmung dient.» (Prinzipien der sprachgeschichte, 2. Aufl. 111—113.) íme a várva várt magyarázat! Meglehet, hogy némely jámbor magyar grammatikus igen mélységes értelműnek tartja ezt a magyarázatot. Hiszen német tudós mondta oly bizonyossággal, mintha
