Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 387 nak agyában megvillant valami, de azonnal ki is aludt. Ö is csak az azonrendű «egyes szókat», nem a fölsőbb és alsóbb rendű tagokat látja a mondatban.*) Ez megtetszik abból a zavaros okoskodásából is, melyet itt szakaszonként közlök, hogy minden részéről azonnal elmondhassam véleményemet. «Das verháltniss von subject und praedicat ist das verhaltniss, aus dem die übrigen syntaktischen verháltnisse eutspringen mit einer einzigen ausnahme, nümlich der copulativen verbindung mehrerer elemente zu einem Satzgliede.» Ez nem «kivétel", hanem a mondatszerkesztésnek másik főneme. A mondatszerkesztés u. i. vagy aláren d e 10 (unterordnend), helyesebben egymásba foglaló (einordnend), vagy mellérendelő (beiordnend, copulativ). Akár vízszintes irányban (egymás mellé), akár függőleges irányban (egymás fölé vagy alá) rakunk egybe különféle nagyságú iskátulyákat, egymáshoz való közük nem változik. A különbség csak az, hogy az első esetben fekvő, a másik esetben álló oszlopot szereztünk. Az iskátulyáknak egymáshoz való köze akkor változik, ha egyszer egymásra, másszor egymásba rakjuk őket. Ez már nagy különbség. Az első esetben nyitogatás nélkül is látjuk az iskátulyákat, a második esetben közönséges napfény mellett azt hinnők, hogy csak egy iskátulyával van dolgunk. Ez a különbség a mellérendelő és alárendelő mondatszerkesztés közt s ezért mondom én, hogy az alárendelést helyesebben egymásba foglalásnak (Einordnung) nevezhetjük. Magába foglaló, azaz határozandó tag az alany, másba foglalt, azaz határozó tag az állítmány. (Einordnend und eingeordnet.) Ebben a mondatban: A kutya || őrzi j a házat, az őrző bele van foglalva a házba (p2

az s2

-be), a

háznak őrzője pedig a kutyába (j?V = p az s-be) vagy AEISTOTELES kifejezésével élve: az őrző benne van a házban, a háznak Őrzője a kutyában. Érdekes, hogy PAUL jól látja az egymásra rakott iskátulyák*) Csak az négyes szókat» látja WEGENEE is a mondatban. Azt mondja ugyan, hogy «das Glied des Satzes, welch.es den Ton trágt, der betonte Satzteil ist das logische Prádicat». De azért ebben a mondatban: dein Brúder | kommt iiuch szerinte mégsem kommt auch, hanem csak auch a «logikai» állítmány. (Az ördögnek kell az ilyen állitmány, nem nekem, mondaná erre a logikus.) Nem elég csak azt mondani, hogy a hangsúlyos mondattag az állítmány, de meg kell határozni azt is, mit értsünk mondattanon. Akkor aztán nem bocsátkozunk ily üres megkülönböztetésekbe: kommt grammatikai, auch logikai (PAUL szerint1 psychologiai) állítmány, mert egyszerűen azt mondjuk, hogy annak a mondatnak kommt auch az állítmánya. 25*