Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

38 HALÁSZ IGNÁCZ. arra utal, hogy szláv végzetek is kerültek nyelvünkbe, mint -ka, -ke, -nok, -nik, -ár, -ér (290. L). Ugyancsak az Affinitásban GYARMATHY a magyar és török nyelv hasonló szavait is összeállítja. E török (ill. tatárnak mondott) szavak közt számos osztják és szamojéd szó van. 261-et vet össze, de legfeljebb 30 egynehány (37) állhat meg belőle. A külön szótárban körülbelül 5000 szót sorol föl, már nem külön nyelvek szerint csoportosítja, hanem folyó abc-rendben hasonlítja az egyes szavakat végig a külömböző nyelvek szavaival. GYARMATHYnak is elég helyes nézetei vannak a magyar nyelv idegen elemeiről. Történeti érintkezésből magyarázza, bár az érintkezés mikéntjére nézve tévedésben van. «Sok Tatár és Török szók» azért vannak «nyelvünkben, mert nagy atyáink ezekkel Ázsiában egy vidékben laktanako. Gazdasághoz tartozó dolgok: barázda, gazda, borona, tsoroszlya, kasza stb. szláv népektől kerültek, mert ezek közül érintkeztünk szerinte először az oroszokkal a beköltözés előtt Kiov vidékén, aztán Pannoniába jutván a tótokkal, morvákkal, csehekkel, ráczokkal. Azután járkáltunk a németek, francziák ós olaszok közé, kik apránként maguk is közénk szivárogtak. Ezektől tanultuk a módit s mindazokat az új lukszusra tartozó dolgokat, melyekre azelőtt semmi szükségünk sem volt, valamint a mesterségekre és tudományokra tartozó számtalan szót: matéria, tafota, atlasz, batiszt, kanavász, óra, pallér, klavir, orgona, kartáts, gránát stb. Vettünk sok szót az oláhoktól s azok mi tőlünk. Szintígy nemcsak mi vettünk át szókat a németektől, hanem ők is eleget mi tőlünk. «Hlyen sok tserebere között», mondja GYARMATHY, «hát nem tsuda, hogy más nyelvekben is sok magyar hangzatú s jelentésű szókat találunk)). Erre az utóbbi körülményre támaszkodva, GYARMATHY nem is igyekszik azon, hogy megjelölje, meghatározza, megítélje, mely szók csakugyan idegenek nyelvünkben, hanem ennek megítélését az olvasóra bízza, «szemeljék ki» ők, «melyeket vettünk mi tőllök, s mellyeket ők mi tőllünk)). A hasonló hangzású szók összeállításánál GYARMATHY nagyobb felületességgel jár el, mint a Debr. Gr. v. BEREGSZÁSZI. Nem is tudjuk sok szónál hamarosan elgondolni, hogy nézhesse őket csak hasonló hangzásúaknak is, mikor a magyar aranyt a tat. alltin, a m. ezüstöt a tat. kumis, gömüs, a m. bocskort, bakkancsot a tat. basmak-kal, az ég-et a tat. tengri-ve\, aczél-t a tat.