Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

384 KJCSKA EMIL. avagy az egész mondat M = s x p s^p2

x

p*$r s2

/r x

p1

. s

s

p' s*p~ x p*. s3

-2)*s .-»,,•» Hasonlóképen oszlik tényezőire, tagjaira ez a mondat is: A házat a kutya őrzi A házat (s) a kutya őrzi (p) A {#) ! házat (JJ*) a kutya (p2

)

őrzi («*). I a (s

3) | kutya

(p3

) Synthetice igy állíthatjuk vissza az első mondatot: p*s* (háza | t) — p* (házat) pV (a | házat) = s* (a házat) JpV (őrzi j a házat) = p (őrzi a házat )| |s2

j?

2

(a | kutya) =

s (a kutya) j s j9 (a kutya j őrzi a házat) — M (a kutya őrzi a házat). Igaz, hogy sem a fejtő (analytikus), sem a szerző (synthetikus) eljárás mellett sem tudtuk meg azt, hogy a házat tárgyeset; de mit tehetünk mi arról, hogy a szorzón és szorzandón kívül több tényezője nincs s nem is lehet a szorzatnak. Hogy a házat tárgy eset, azt nem a mondat elemzéséből vagy szerkesztéséből, hanem másból kell tudnunk. A mondat elemzéséből vagy szerkesztéséből csak azt tudhatjuk meg -— de ezzel aztán meg is elégedhetünk — hogy az accusativus különböző rendű alanyi vagy állítmányi tisztet visel ezekben a mondatokban: A kutya őrzi a házat. A kutya a házat őrzi. A házat őrzi a kutya. A mondatnak bármely rendű alanyi és állítmányi tényezője egymással szorozva kész mondat, vagy legalább könnyen mondattá alakítható. Ebben a mondatban : A házat a kutya őrzi, p'2

s* (a kutya j őrzi) kész mondat, a mint világosan megtetszik ebből a megfelelő Ítéletből: őrzője a kutya; s2

p

2

(a | házat) könnyen mondattá alakítható: az ház (das ist ein Haus). Ha mind a két tényező névszó, szorzatukat úgy alakítjuk át mondattá, hogy az állítmányi tényezőből igét csinálunk. Ilyen ige alkotására legalkalmasabb az «igealkotó elem», az u. n. copula- Ennek épen nem az a tiszte, hogy az alanyt összekösse az állítmánynyal, hanem az, hogy hovatartozásával kitüntesse az állítmányi Hogy ennek a mondatnak: pártütő vagy te a te az alanya, ellenben ennek: a pártütő te vagy a pártütő az alanya, azt a vagy hovatartozásából ismerjük meg. Ha ennek a vagy-nsik az volna a tiszte, hogy az alanyt összekösse az állítmánynyal, akkor ezt — legalább Írásban — nem is gyanítanók.