Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. •383 részhez tartozik, nem analysisnek, hanem synthesisnek hívják. (Persze csak akkor, ha az összeszedett elemeket egybe is rakjuk, nemcsak rakásra hányjuk.) így is egyberakhatjuk a mind fölsőbb meg fölsőbb részeket s végre a két legfőbb részből az egész mondatot, de így nem a mondatból indulunk ki. Ha a mondatból akarunk kiindulni, akkor bizony elemeznünk kell a mondatot, azaz külön kell választanunk előbb a két főrészt, azután ezeknek két-két részét és igy tovább, míg az elemekhez, a törzsökös tényezőkhöz jutunk. Ezt az eljárást követem én s ennek köszönhetem azt, hogy nemcsak az apró részeket látom, hanem a nagyokat is. Valamirevaló mathematikus eddigi fejtegetésemből is észrevette már. miben vétenek a grammatikusok a mondat magyarázásában. A grammatikusok nem tudnak különbséget tenni az abc és a-\-b-\-c közt. Nem tényezőkre, hanem összeadandókra bontják a mondatot. Ebben a mondatban : Szegény ember dolgát j boldog isten bírja, nem az ab. cXde.f tényezőket látják, hanem az a-\-b-\-c-\-d-\-e-\-f összeadandókat. Szerintük e három tényezőnek : 03, 0-5 és 1 nem 0*15, hanem 1*8 az értéke. Az alanyra és állítmányra bontható mondat mindig tényezőkből áll. sohasem összeadandókból, jóllehet az egyik vagy a másik tényező, vagy mind a kettő is, összeadandókból is állhat. Ezekben: Nyihog, kapál, rúg, vág | Toldi paripája = {a+bJ rC-\-d) Xef. Fejét és szemeit j lefüggeszti = (a-\-b)Xcd összeadandókból áll az egyik tényező; ebben: Halnak, halnak, egyre halnak j színe, java a magyarnak = (a~\-a-{-ba)X{cJ rd)e összeadandókból áll mind a két tényező. Az alany a szorzandó (határozandó), az állítmány a szorzó (határozó) tényező. Ez a főtétel, melyet a mondat szerkezetének vizsgálatából meríthetünk. Ebből kell a mondat magyarázatában kiindulnunk. Minthogy a mondat folyvást alsóbb meg alsóbbrendö kétkét tényezőre oszlik, az ugyanazon nemű tényezőket ugyanazon betűvel is jelölhetjük, ha valami jellel rendjüket is kitüntetjük. Legyen tehát a legfölsőbb vagy elsőrendű szorzandó (határozandó, alanyi) tényező s, az ugyanazon rendű szorzó (határozó, állítmányi) tényező p; a másodrendűek s2 és p% , a harmadrendüek s8 és p8 . Ennélfogva ennek a mondatnak: A kutya őrzi a házat így jelölhetjük tényezőit, tagjait: A kutya (s) A (sa ) I kutya (p2 őrzi a házat (p) őrzi (p2 ) j a házat (s2 ) | a (s3 ) i házat (p3 ) I háza {p*) | t (s4
