Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

380 KICSKA EMIL. A király bosszankodása | a halálnak követe. A haragos férfiú j versengéseket indít. Mind az egész udvar ] neki varr és hímez. E szép országot j a nagy Árpád szerezte. van, indít, varr és hímez, szerezte állítmányok, a halálnak követe, versengéseket, neki, a nagy Árpád kiegészítők. Megengedem, hogy ebben is van még némi ratio. De ki tehet róla, hogy a grammatikusok annyira irtóznak minden helyes következtetéstől, hogy egyszerre azzal a kijelentéssel lepik meg a világot, hogy csupán a halálnak követe kiegészítő, versengéseket tárgy, neki határozó, a nagy Árpád alany. (Arról most ne is szóljunk, hogy nagyobb részük szerint a halálnak követe állítmány.) Hogy ez semmikép sem következik az elemi igenek fejedelemmé magasztalásából, eléggé bizonyítja az a zűrzavar, mely a kiegészítő, tárgy és határozó megkülönböztetésében nyilatkozik. A németek minden genitivusban. dativusban és accusativusban álló szót tárgynak neveznek (genitiviscb.es, dativisches, aecusativisches Objekt). Nálunk 20—25 évvel ezelőtt «azokat a ragos kifejezéseket, melyeket egy-egy ige .vonzani' szokott, összefoglalták az igéhez szintén szorosabban csatlakozó accusativussal és dativussal a kiegészítő fogalmába». (SIMONYI. A határozókról, Nyr. 11. 210.) SIMONYI «az objectumon (értsd accusativuson) kívül az igének minden határozmányát egy kategóriába, az adverbiale-be (határozóba), foglalja össze, akár puszta casus. akár pr;epositiós főnév, akár adverbium», sőt az objectumot is «inkább csak a hagyománynak, mintsem a meggyőződésnek hódolva» tartotta meg. (U. o. 211—212.) Azaz, ha SIMONYI inkább meggyőződését követte volna, mintsem a hagyományt, csak alanyt (értsd nevezőt), állítmányt (értsd igét) és határozókat különböztetett volna meg. Ezt megtette BRASSAI már 20 évvel előbb, még pedig teljes következetességgel, a mennyiben nemcsak a tárgyat (értsd accusativust). hanem az alanyt (értsd nominativust) is az ige határozói közé foglalta. S méltán. Mert^ha a nagy Árpád alany nemcsak ebben a mondatban: A nagy Árpád j szép országot szerzett, hanem ebben is: E szép országot j a nagy Árpád szerezte, akkor a nominativus semmiben sem különbözik az accusativustól az igéhez való közére nézve. így lett az ige egyetlen fejedelmévé a mondatnak, minden egyéb szó pedig csak «egyenrangú jobbágygyá vagy vazalussá», azaz határozóvá. De épen úgy lehetett volna kiegészítővé, vagy tárgygyá is. Mert ha ez elnevezéseken nem az «egyenrangú jobbágyok)) közös nevét, hanem a grammatikai formák külön-külön nevét kell érteni, akkor egyfelől fölöslegesek, másfelől hiányosak. Fölöslegesek, mert azoknak a formáknak ugy is megvan külön-külön nevük; hiányosak, mert mit vétett a dativus, az ablativus, az elativus, az