Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 375 nevezik a v tényezőt s nem más értelemben vett állítmánynak, hanem egyszerűen állítmánynak az x tényezőt. Minthogy a v állandó tényező s az egységnek felel meg, a logikusok eljárását nemis igen kárhoztathatjuk. Eljárásuk hasonló u. i. a mathematikusokéhoz, a kik szintén nem sokat törődnek az egységgel, mivel állandó tényezője minden számnak s a szorzatot nem változtatja meg. (A szorzat nem változik, akár azt mondjuk, hogy ()'15-nek 0*3 és 0*5 a tényezői, akár azt, hogy 0*3, 0'5 és 1 a tényezői.) A logikusok számára találtunk mentséget, de a grammatikusok a következetlenség csávájában maradtak. Dehogy maradtak. A grammatikusok a legleleményesebb emberek a világon. Most azzal állanak elő, hogy a következetesség abban nyilatkozik náluk, hogy minden mondatban az igét tartják más értelemben vett állítmánynak. Az igét? De melyiket? Mert ebben az egyenletben p = xv ige a v is, ige az xc is, s ha az x maga is több tényezőnek, pl. y-nak és 2-nek szorzata, ige az yzv is. Ha a v-t értenék az igén, akkor a logikusok kiegészítője (copulája) volna az a más értelemben vett állítmány s egyszersmind az egész beszédben az egyetlenegy ilyen állítmány. Ez csakugyan a logikusok mértékére szállítaná le a grammatikusok következetlenségét. A különbség csak az volna köztük, hogy a más értelemben vett állítmány és kiegészítő műszókkal megfordított értelemben élnének, azaz, hogy ebben a mondatban: A kutya ugat logice az ugató, grammatice a van volna az állítmány, logice a van, grammatice az ugató a kiegészítő. De tudtommal vannak grammatikusok — a francziák — a kik szerint a van az egyetlen ige a mondatban, «szófüzés szempontból az egyetlenegy verbe» (BRASSAI, A mondat dualismusa 85.), de épen ezek nem tartják ezt az igét soha állítmánynak (attribut). Nem is tartotta azt állítmánynak soha ember fia, csak KERN az efféle mondatokban: der Hund | ist weiss, de az afféle mondatokban : der Hund | ist angekommen még ő sem ;*) és az ő nyomán egy-két magyar grammatikus, még pedig nemcsak az effélékben: A kutya | fehér, hanem az effélékben is: Én | a mondó vagyok. *) Legalább megengedi, hogy «praktische Rücksichten treiben dazu, im Elementarunterricht bei den sog. zusammengesetzten Verbalzeiten nicht von Prádikatsnominativen und Prádikatsaccusativen zu sprechen, sondern fie eben als einheitliche Formen zu behandeln*. (Die deutsche Satzlehre 105. Elmélete szerint u. i. gekommen Pradikatsnominativ — kiegészítő volna ebben: ich biti gekommen, gehört Prádikatsaecusativ — tárgy — «bben: ich habé gehört.)