Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

376 KICSKA EMIL. E szerint a magyar grammatikusok a legkövetkezetesebbek? Ok volnának a legkövetkezetesebbek (már t. i. a következetlenségben, mert ne feledjük, hogy igazán következetes csak az lehet, aki mindvégig az xv-t tartja p-nek), ha nemcsak a fehér-hen. hanem az ugat-h&n is a v tényezőt tartanák más értelemben vett állítmánynak. De az ugat-h&n már az xvt, a két tényező szorzatát tartják — helyesen — állítmánynak. Hát következetesség ez? Az, felelik a leleményes grammatikusok, mert hisz ők min" dig az igét tartják más értelemben vett, azaz nyelvtani állítmánynak; az ugat is ige, s nekik csak A kutya ugat mondattal van dolguk, nem A kutya ugató van logikai szőrszálhasogatással.*) Erre nézve ezt a kérdést intézi hozzám egy levelében ALBERT JÁNOS : Hát tőlük nem logikai szőrszálhasogatás az, mikor azt tanítják, hogy ennek a mondatnak: A kutya teher a van a nyelvtani állítmánya, hogy ez a, fehér bővített állítmány, ellenben az ugat puszta állítmány? «Szerintem (ALBERT JÁNOS szerint) & fehér inkább .puszta állítmány' ebben a mondatban: A kutya j fehér, mint az ugat ebben: A kutya | ugat. t Én ezt az ad hominem argumentumot nem fogadom el. Először azért, mert csakugyan nem tartom szőrszálhasogatásnak' ezt az egyenletet: A kutya fehér = A kutya | fehér (van); másodszor azért, mert mint mathematikus egy bajszálnyit sem tágíthatok azon, a mit fönt mondtam, hogy & fehér épen olyan állítmány, mint az ugat, hogy egyik sem ,pusztább' a másiknál. De nem tartom szőrszálhasogatásnak ezt az egyenletet sem : A kutya | ugat = A kutya j ugató (van). Nem tartanám még akkor sem, ha nem volnának közönségesek az efféle szólások: mondó vagyok e h. mondom, ^v őiőáoxcov e h. sSíőaaxe. Efféle szólásokra számtalan példát találni, de elég lesz talán ez az egynéhány is: Mert nagyon jól voltam én annak tudója, hogy Ígéreteit ö híven lerója, e h. mert nagyon jól tudtam én azt. Ne légy életeddel könnyelműen játszó e h. ne jatszál. Ábrázatja pedig akárhol is számot tehető volt e h. számot tehetett. Szegényékké teszi a népeket a bűn e h. elszegényíti. A leves savanyú lett e h. megsavanyodott. A kocsis kevésnek tartja a bért e h. kevesellt. Kai Sfévero sv [ucj. uov "^spcov, xai aotö? iq v őiőáaxwv, itat T]aav xaO^jisvot 4>apcaaíoi %al vojxoőtSáaxaXot, ol ^sav SXTJXO#ÓTS<; ix itáa-qq xto)(j.7]? nj<; FaXtXaíat; e h. sőíSaoxe, ixá-*j «Dass es eine ganz unnütze Operation ist, das finite Verbum in seüi Paiticipium verbunden mit dem Zeitwort sein aufzulösen, dass es nur Anlass gibt zn der sehr bedenklichen Vermengung des sprachlichen Satzes mit der Form des logischen Urteils und zu sehr geschináckloseii Satzbildungeu führt . . .» (KERN, Die deutsehe Satzlehre, 106.j." ' ' ' ••'