Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Értesítő - Irodalom - 273
SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 347 tan 181, Marg. Leg. 46, 47. 1.: jmreh), Imrö (Érdy-k. 616. 1.: Ymrőh, mai népnyelvi Imrö, v. ö. Nyr. XXIII. 462.), Emreh (KNAUZ, Kortan 181.), Emrö («zenth Emroh, WiNKLER-k. naptári rész); — 7) Imre, Emre (számtalan adatban), a nép nyelvében Imrék is (Nyr. XXXII. 81.). A magyar nyelvtörténetben megőrzött -mbr- alakok kétségtelenné teszik, hogy az Imre név a ném. Ambricho (Embrico, Imbrico, írott alak Hembrico is, FÖESTBMANN, Alth. Namenbuch I. 80, Embricho ZAHN, Urkundenbuch des Hz. Steier. I.) név mása. Közvetlen német név; Észak-Olaszországban vagy Dalmácziában ilyen nevű emberek nem voltak. Megjegyzem, hogy a nevet némelyek Henrik-kel egynek vették, ez azonban tévedés. A szó alakulására v. ö. Detre, Hedre és Udalricus-nál Őrli (Ulrich), míg az -mb- : m megfelelésre v. ö. Kálmán királyunk nevét, a ki az ír barát Columbanus nevét viselte (az 1109-i veszprémi görög-lat. oklevélben [Muz. példány] vColumbanus rex» néven fordul elő Kálmán királyunk). Konrád ; lásd a német eredetű nevek közt Conrad, Gontius, Cuntius és Kuna. Lambertus: 1111 -i zobori oki.: Lambertus... decanus; 1135: Lamberto comite Budrugiensi; a bozóki prépostság alapítója Lambert (v. ö. FEJÉEPATAKY, Oklev. II. István korából 28, PAULER, A m. n. tört. I. 301, 609.), Szent László királyunk testvére Lambert; — ném. Landnbercth (Lambert, FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch I. 832.). A szó Dalmácziában nem volt elterjedve (v. ö. JIRECEK, Die Rom. I. 2. rész), ellenben Stájerországban (1110 körül: Lambertus, 1150: Lampertus ZAHN, Urkb. des Hz. Steierm.) és különösen Csehországban sok a Lambertus (ÉRBEN, Regesta). A szó magyar alakjai naptárainkban Lompert, Lampert (Lomperth, KNAUZ, Kortan 207.), Lompeerth (Winkler-kód. naptári rész). A szóban levő o > a megfelelésre v. ö. Ágota (más magyar alakja Agatha is, KNAUZ, Kortan 132.) > lat. Agatha, Borbás (más alakja Borrobás, Barrabás, Barlabás) > lat. Barnabás, Borbála > lat. Barbara, Pongráez (régen Pangrácz is) > olaszos ejtéssel lat. Pancratius stb. Leonhardus: V. s. Gerardi 11. §: «Monachi ... de monte Pannonié quatuor Philippus, Henricus, Leonhardus et Concius (a Vita 12. §.-a szerint ez a barát nem tudott magyarul); TT- ném. Leonhard (FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch I. 843.). Velenczében Leonardus (h nélkül) a XH. századtól, Dalmácziában pedig a XIII.