Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

342 MELICH JÁNOS. ugyanaz a szó, a mi Fancsal, v. Ö. 1134: (Ladizlaus) suum capelanum Fancicam delegauit qui etiam üli ecclesie ofíicinarios de semigiiensi et zalensi comitatu ordinauit); — az fr- kezdetet tartva helyesnek v. ö. Francica-Nava, ma catániai érsek és lásd Fancsal. Folkus : 1157—58: Folcus comitis (FEJÉRPATAKY, III. Béla kir. oki. 28.); 1152,1171 —1392: Fulcns (comes); 1162. 1174: Fulco comite; 1171: Fulcone... eodem tempore comes capelle Vido. fráter Fulconis; 1162: Fulkumar, 1181 : Fulcamarus (ispán, e két utóbbi adatot lásd ERDÉLYI, A bakonybéli apátság Arpádkori oklevelei 37, 39. 1.); — ném. Fulco, Folco, Folkmarus (FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch 438, 443.). A név el volt terjedve a rháto-román nyelv területén (v. ö. JOPPI : 1335-ben: Folchus Antonii de porta Broxana) és Dalmácziában (1059-ben: abbas Fulco, JIRECEK, Die Rom. I. 2, 36.). Frova: 1181 : Nomine Froa, uxor Marcellj, u. o. : Elelis curialis comes Froue; — ha a névre csupán egy adat: a Froa volna, azt lehetne gondolni, hogy a szó a ném. Froda (v. ö. TETZNER, Namenbuch) alakja, a melyből a d akár német területen (v. ö. Godefridus alatt Gauíridus), akár északolasz nyelvterületen (v. ö. pl. Grado neve népiesen Grao, lásd e kiesésre GRÖBER, Grundriss I. 363.) kiesett. Ezt a magyarázatot azonban lerontja az, hogy ugyanebben az oklevélben Froue (egyes gen.) alak is előfordul, s ez bizonyíték, hogy a Froa alak Frova-nak olvasandó. Ez az alak pedig azt mutatja, hogy a név a ném. Frowa (Fraw, Frouwa, Frau, KISCH, Festgabe 13.1., FÖRSTEMANN, Alth. Namenbuch 1.414.) mása. Galterus : 1157 : Galterus episcopus; a ném. Waldhar, Walther franczia emlékekben Galter (FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch, [. 1245.). míg az olasz alak Qualterio, Gualterio. Dalmácziában JIRECEK szerint nincsen Walter, Qualterio nevű ember (v. ö. JIRECEK, Die Bom. I. 2. rész; az én gyűjtésemben 1180-ban Sebenicoban van Gualterio kanonok). V. ö. Waltherus. Gellért: V. s. Gerardi: Gerhardus ; Leg. s. Lad. 6. § : sancti Gerhardi; Leg. s. Steph. mai., 13. §, Hartv. v. s. Steph. 14. §: Gerardus de Venecia; Marg. Leg. 148, 1.: zent gelyert hegye alat; naptárainkban: Gelerd, Gelert (KNAUZ, Kortan 192.1.), Gyolerdh (Winkler-k. naptára); 1079—80: Guden oklevele: Gerardus (veszprémi magister); — ném. Gerhard, Gerhart (Gerard, FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch I. 480, ol. Girardo, vei. ol. Girard). Szent