Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

26 HALÁSZ IGNÁCZ. megvilágításáért teszik. HELL MIKSA bécsi egyetemi tanár ismerte az erre vonatkozó külföldi nézeteket s mivel magyar származású volt, nagyon érdeklődött e kérdés iránt. SAJNOvicsot, kit lappföldi expeditiójára magával vitt, ő buzdította, hogy most személyes megfigyelés alapján mondjon Ítéletet a külföldön már annyira elfogadott magyar-finn ill. lapp rokonságról. SAJNOVICS csakugyan megismerkedett a helyszínén a lapp nyelvvel s e nyelvvel való foglalkozásának eredménye volt az a nevezetes munka, melylyel nemcsak a magyarnak a lappal való rokonságát bizonyítgatta először részletesen, hanem egyszersmind alapját vetette meg az összehasonlító nyelvtudománynak. SAJNOVICS ebben a munkában igen sok helyes etymologiai elvet mond ki. Az idem szót ugyan rosszul választotta a magyar és lapp nyelv rokonsági fokának jellemzésére, de jól magyarázta. Nem a teljes azonosságot, hanem csak azt értette alatta, hogy «olim. . . eandam linguam, eandemque dialectum locutas fuisse.» Tisztában volt vele, hogy a nyelvek folytonosan változnak idő folyamában s ennek bizonyítására közli a HB.-et. Ma ezt nem értenők meg. A IpS.-ek nem értik a lpF.-ket, az egyik germán nyelvbeli a másikat, de azért senki sem tagadja, hogy ezek egynyelvűek. Az volna inkább a csoda, ha annyi idő múlva lapp és magyar megértené egymást. Tisztában van vele, hogy egy nyelv fejlődésére, változására nagyon hatnak idegen nyelvek: a lappra norvég, svéd, a magyarra más nyelvek. Nem kívánhatjuk tehát, hogy valamely lapp szövegnek egyforma magyar szöveg feleljen meg. Azonkívül az is nagyon eltéríti egymástól, hogy egyik nyelv ilyen, másik amolyan körülírással fejezi ki ugyanazt a gondolatot, a magyar miatyánkban pl. «szenteltessék meg a te neved», a lappban «szentté legyen a neved», a grönlandiban «a te neved dicsérettel emeltessék az emberektől)). Tisztában volt elvileg azzal is, hogy az egyes dialektusok egymással szemben szabályos hangmegfeleléseket tüntetnek föl, hogy pl. dán tid a német zeit; hogy a nyelvésznek az egyes adatokat lelkiismeretes pontossággal és híven kell közölnie. Annál csodálatosabb, hogy a gyakorlatban, mikor az etymologiához kell fognia, elfelejti a nyelvről, hangváltozásról, az adatok pontos közléséről kifejtett helyes elméletét, s épp oly rossz, épp oly elhibázott módszert követ, mint akármelyik elődje. Kimondja, hogy csak olyan lapp szókat közöl, melyek LEEM szótárában vannak meg, és olyan magyar