Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 25 sonlósága még nem bizonyítja a nyelvrokonságot. Összeállítja a cseh-magy., ném.-magy., lat.-magy., franczia-m., albán-m., oláh-m. hasonlatokat és a cseh-m. összeállításnál megjegyzi: vájjon a magyarok a szlávoktól v. a szlávok a magyaroktól vették-e át, olyan kérdés, melyre nehéz felelni. — BEREGSZÁSZI munkájának megjelenésekor már a külföldön és nálunk is el volt terjedve a magy.iinn-lapp rokonságnak az eszméje, különösen SAJNOVICS és HAGER (Neue Beweise der Verwandtsehaft der Hungarn mit den Lapplándern, Wien, 1794) útján. BEREGSZÁSZI azonban nem kaphatta meg SAJNOVICS művét, sem a lapp nyelvre vonatkozó más segédeszközöket, azért, a mint mondja, nem képes erről a dologról helyesen Ítélni, hogy mellette v. ellene szóljon, tehát inkább hallgat mintsem valamit vaktában állítson v. határozzon. Hanem azért a kétségtelennek hitt rokonság jellemzésére fölhozza TELEKI JÓZSEF gróf egy levelét, a ki 2000 finn szót jegyeztetett föl CLAIRAUT franczia mathematikussal stockholmi ismerőse útján, és mikor TELEKI az ugyanazon értelmű 2000 magy. szót tette mellé, csak egy maradt, melynek egy finn szóhoz némi hasonlatossága volt. Ilyen rokonság szerinte a német és orosz közt is van, pedig ezek nem rokonok! — BEREGSZÁSZI a magyar-török rokonságot akarta még tüzetesen bizonyítni. OTROKOCSI HORVÁT IsTvÁNra, BEREGSZÁSZI EESSLER történetíróra volt hatással. Ez Die Geschichte der Ungárn und ihrer Landsassen (Lipcse. 1815) a magyarokat északi Indiából kivándorlott török eredetű népnek tartja s evvel magyarázza, hogy benne ind, pehlevi, perzsa és szanszkrit szavak találhatók. — BEREGSZÁSZI hasonlító eljárását követték a NSz. szerkesztői is. De BEREGSZÁSZI-nál több a következetesség. A külföldi szellemi áramlatoknak köszöni keletkezését SAJNOVICS JÁNOsnak Demonstratiója is, mely az etym. egy más terén próbálkozott. Előtte számos író foglalkozott külföldön a magyarnak egyik-másik, sőt a ma ismert összes finnugor nyelvekkel való rokonságával, így RUDBECK, LEIBNITZ, STRAHLENBERG, FISCHER stb., de mindegyik csak utalt a kérdésre, föl is sorolt egy-egy csomó egyező szót, de részletesen egyik sem bizonyított. Nem is voltak rá annyira hivatva, hisz németek v. svédek voltak és egy finnugor nyelvet sem ismertek tüzetesebben. Ha említik és bizonygatják is a finnugor nyelvek rokonságát, ezt históriai fölfogásuk néprajzi