Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

24 HALÁSZIGNÁCZ. kumdelak = komló, sara = sárga, sere = sör, burcak = borsó ; perzsából még ma is megállhat: vár = ujp. baru, pehl. war; hús = ujp. kas ; gulya = ujp. í/aía, isfew = ujp. jezdau, izdan; vám = ujp. tvam, schuld, zoll; kincs = ujp. gen$; hét = ujp. /íg/í, t#<Í£ = ujp. »ítá; e#er — ujp. fee^ar • fctt%íí = ind. kutta. — Kurd: sacl = 100, ahzar = ^gr. (Észreveszi, hogy a czig. számnevek = perzsák.) •— Az efféle és más szavak alapján mondja ki, hogy ezek a magyarnak az említett nyelvekkel való rokonságáról látszanak tanúskodni. A szóösszevetésekben BEKBGSZÁSZI is úgy jár el mint előzői, neki sincs fogalma a hasonlítás lényegéről, ő is csak véletlen hangalaki találkozásokra épít és a legképtelenebb hang- és jelentésváltozásokat-enged meg. A héber sebet — bot, a héb. ir = vár(os), éker = gyökér, héb. rám asz kriechen = rámász, héb. sikkor = részeg stb. — perzsa: §ihat -— tehát, zaiibara = parázna (áttétel), pasidon = kóstol, avordan == hord, miskin = szegény, jaraba = répa, aluici = szilva, stb. — pehlevi: arboudjina = dinnye, agh = ki, datoubar = &iró, rfaá == ád, a/bitnatam = főzöm stb. — mongol: apocha = búsul, garduga,ku = /cári (wasserkanne), osson = mni (e. h. iszni), urula = üllő, zula csillag stb. — BEREGSZÁSZI mentegeti is magát, hogy olyan szókat állított össze, melyek legalább első tekintetre a magyarhoz kevéssé hasonlítnak; «ezen azonban*), mint mondja, «senkinek sem szabad megütköznie, különösen philologusnak és nyelvphilosophusnak nem. Gondoljuk csak meg, hogy sok mássalhangzó ugyanazon nyelvben is gyakran váltakozik egymással. De nemcsak mássalhangzók cserélődnek föl, ha valamely nyelvnek szavai egy másikba átmennek, hanem sokszor maguk a szavak is eltorzulnak, megcsonkulnak, új mássalhangzókkal, sőt egész szótagokkal szaporodnak; bizonyos betűk és szótagok elhagyása következtében megfogynak; a betűk gyakran helyet cserélnek stb.» (E tételének bizonyítására több figyelemreméltó dolgot hoz föl; többi között az eltérések magyarázatára az oláh nyelvet a latinnal hasonlítja össze.) S BEREGSZÁSZI hasonlításaiban csakugyan mindezekkel számol, de törvény nélkül, rendszer nélkül, találomra. Az ő korában még nem is lehetett máskép. — BEREGSZÁSZI, a mint láttuk, kimondja, hogy a magyar nyelv egy európai nyelvvel sem rokon; elismeri ugyan, hogy sok szó közös benne a latin, franczia, német, albán, román, oláh, szlávval stb., de azt is hangoztatja, hogy az egyes szók ha-