Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 19 ku ku.' lágyabban hu hu! bangja szolgál alapul; tebát ku-tó annyi mint ku-tevŐ, azaz ku-csindló.» (Y. ö. SZARVAS : A magy. nyelv szótára. Nyr. VII—VIII.) Elég mutatványul ennyi. Véletlenül eltalált jó etymologia is van benne. Honnan van OTROKocsitól fogva a nagy megtévedés? Az ety­mologiában nem volt módszer. A fölsorolt etymologusoknak nyel­vünk elég volt arra, hogy velük idegen, érthetetlen szókat megmagya­rázzanak, ül. megmagyarítsanak, s tudákosan űzték azt az eljárást, a mit a népetymologia önkénytelenül vagy tréfásan követ (Da­reios- Tarajos). Ugyanezt az eljárást követték a hazánkbeli érthetet­len tulajdonnevek (hely- és személynevek) magyarázatánál is: jász = ijász v. ihász, Jász-Apáti = Juhász-Apádé. Nem voltak tisztában a magyar szókincs idegen elemeivel. OTROKOCSI FÓRIS FERENCZ etymologizálását ismertetve, láttuk, hogy ott két irányt követ. Az egyik, hogy idegen, különösen scythákra vonatkozó görög tulajdonneveket a magyar nyelv segítségével fejt meg és bizonyítgatja, hogy a magyar nemzet ősei valamikor Kis-Ázsiában, Armeniában Indiáig és itt Európában a Dunáig, Görög­országig és föl egész északig a nagy Scythiában laktak. Láttuk az etymologizálásnak ezt a módját ós nyelvünknek az emberiség ősi nyelvéül való fölvételét egész a jelen század közepéig, sőt elszórva még tovább követték egyes írók. OTROKOCSI álmadozása volt alapja DUGONICS ANDRÁS és HORVÁT ISTVÁN ábrándozásának és annak a sereg nyelvészeti-féle munkának, mely nyomában keletkezett Láttuk, hogy HORVÁT IsTvÁNnál Ádám a paradicsomban magyarul beszélt. Ne gondoljuk, hogy az a félszegség, mely nálunk a ha­sonló irányú munkákban jelentkezik, a magyar szellemnek meg­tévedése. A mi szellemi áramlataink mindig élénk visszatükrözői voltak a külföld hasonló szellemi áramlatainak. OTR. és követői­nek eljárását szintén megtaláljuk a külföldön, sőt megtaláljuk a nemzeti nyelvnek a paradicsom nyelvévé való tételét is. Egy hol­landi tudós, GOROPIUS BECANUS JÁNOS Origines Antverpianse ez. 1569-ben megjelent munkájában azt bizonyítja, hogy a paradicsomban hollandi nyelven beszéltek. KEMPE ANDRÁS pedig a paradicsom nyelvéről írt munkájában azt mondja, hogy Isten Ádámhoz svédül szólt, Ádám dánul felelt és a kígyó Évának francziául beszélt, sőt még a XIX. században 1814-ben egy spanyol író J. B. ERRO 2*

Next

/
Thumbnails
Contents