Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

18 HALÁSZ IGNÁCZ. hasonló vagy rokon értelemmel bir.» Pincze: «Ámbár nem lehet kétség benne, hogy e szó közvetetlenül a szlávból vétetett, de gyöke mint őseredettí szó, a magyarral is közös, t. i. ugyanaz, mely az iszik, ital, iti, pitizál szóké.» Vánkos: «Élnek e szóval a szlávok is vanjkus, vankus alakban. Mi magyar elemzését illeti, mennyiben a vánkos tkpi ért. véve valami kitömöttet, puffadtat jelent, rokonok hozzá törzsben pánkó és fánk, mint puffadt és töltelékes sütemények.* S így tovább. Evvel a szerkesztők a nálunk uralkodó köznézetet akarták megerősíteni abbeli hitében, «hogy a magyar nyelvnek önállósága, páratlansága, eredetisége és tisztasága minden kétségen fölül áll. Eszerint a magyar nyelvben előforduló szókat, még a kirivólag idegen származásúakat is magyar elemekből állóknak kellett föltüntetni)). Különösen óvakodtak attól, ha idegennek ismertek is el valamely szót, hogy a szlávból származtassák, ha innen kerülte minden kétségen fölül állt is. Nyelvünk méltóságával nem egyezett meg, hogy tót-, horvát-, rácz-féle népektől kölcsönöztünk szavakat s azért inkább a magyar-árja rokonságot bizonyítgatták. Mindezek alapján aztán a legfurcsább etymologiáknak egész seregét találjuk a CzF. szótárban. Pl. Agár. «Azt véljük, hogy ezen szóban az ag gyök, mint általán a g hang, görbülést, meg- v. előrehajlást jelent, mint pl. a sebesen futó kutyánál, lónál tapasztaljuk.)) Egér. «Vastag hangon rokona agár s átvetve hasonló hozzá ürge.» Bocskor. ((Alkalmasint egy eredetű a bak-ancs, boka-ncs szóval s átvetett szó: bokasor, bok-sor, bok-csor helyett." Dézsa. «Talán mint fejó'edény = téj-zsa.» Ezüst. »Eredetileg az ez gyök annyi mint ősz (fehéres, fehérlő); az egész tehát ősz-esded = ezüst.* Ej. Az éj mint sötétség a testeket elfödi, eltakarja; a héj szintén födő, takaró ; tehát éj = héj.» Férj. «Tulajdonkép Je-er-j. A /e-ben a magasság, nagyság, az er-ben az erő fogalma rejlik benne; a j betű toldalékképző gyanánt áll.» — Frigy: «Annyi volna, mint vér-ügy = vrügy = vrigy = frigy.» —Gyár: «A gyök benne azon cse, mely megvan a cse-ál, cse-n-ál (csinál), cse-1-ek-szik igében is. Cseálból lett csal = csár = gyár.» — Kutya: «Ha tekintetbe veszszük, hogy a kutya, mint ház- és nyájőrnek, legfeltűnőbb tulajdonsága az ugatás, mely nélkül rendeltetésének egészen meg sem felel, legvalószínűbb, hogy hangjától kapta nevét. A mi tehát a kutya szó elemzését illeti, nem kétkedhetni benne, hogy igenév, miért máskép kutya, melynek gyöke az elavult kut, lágyítva kuty, s innen lett kutó, kutyó, kutyú, kutya. Azt is valószínűleg állíthatni, hogy a kut gyökben ezen állatnak