Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 17 ból. Jelentését így határozza meg: fiatal növény, a har a-ja e-re változik, lesz her : ló-her; az a i-re : hir : golya-hir; u-ra csibe-hur. De nemcsak a magánhangzók, a mássalhangzók is változhatnak ugyanígy: h s-re: sarj, sarjú, sur (surján) mind fiatal gyenge növény; az s-ből lesz cs, ez : cser-je, csir-a, czir mind fiatal növény. Ide tartoznak a sörény, serte, szőr, tar szók is azon az alapon, hogy az állati test fiatal növevényei. A külképzés elő-, közép- és utóképzőkkel történik. A bám-ul szó gyökéreleme a szájtáti á hang, a b elő- az m pedig utóképző. Más esetekben, mégpedig legtöbbször, a mássalhangzó a gyökérelem s a vele levő magánhangzó a képző. Az a hangelem, a mi a gyökérnek megállapított szótag után fönnmarad, az mind képző. Képző tehát az a, e : a kutya, csiga, dara, csibe szavakban; képzők b, p, , ab, eb, aj), ej), öp, ma, va, ez, eza, cze, incz, <l stb, ilyen szavakban: dom-b, ezom-b, tal-p, döly-f, dar-ab, isz-ap, czöl-öp, czim-pa, tor-ma, goly-va, liar-cz, kuk-acz, kap-cza, ger-incz, bár-d stb. Nem voltak vele tisztában, mit lehet képzett szónak tartani, mit nem. Nem tudták, hogy olyan szókat, melyekben semmi képzőnek a szerepét nem érezzük, nem is szabad képzetteknek tartanunk. A kenyér, sereg, harcz, gyors stb. szókban nem szabad addig képzőt keresni, míg ki nem mutattuk, mi az a kény, ser, har, gyor stb. s a hozzájáruló végzet hogyan módosítja jelentését. — A szerkesztők sohasem hallott gyökereket, szókat és képzőket koholtak. Kor ez nem egyéb mint a kor-oz igének változata, korsó pedig egy kor-os igének igeneve: korosé; korbács a korva főnévnek s képzővel megtoldása: korva-as. — Eb, ebéd, abrak ev gyökérből képzett szók: eb = ev-ő, ebéd = eved, abrak = ev-r-ék. — Egyik törekvésük, hogy a legkétségtelenebb idegen szókat is óvatosan a magyar nyelv eredeti birtokául meghódítsák. Dárda: «Egyezik vele olasz dardo. Megvan némely szláv nyelvekben is. Egyébiránt a magy. nyelvből is elemezhető, t. i. vékony hangon tőr-de, azaz tó'rhegyű fegyver.» Eczet: «Egyezik vele a latin acetum, szláv ocet. Magyar nyelvből elemezve annyi mint esz-et vagy et-et, az evő, etető v. maró szer.» Korona: «Mi e szó elemzését illeti, ha egész külső alakját veszszük, képzésre hasonló a borona, marezona, katona, babona szókhoz ; ámbár pedig a latin corona, s hellén xopá>vq szókkal mind alakra, mind fogalomra tökéletesen egy, azért magyar eleme is tagadhatatlan, miután gyökere kor, hangváltozattal kar, kör, kur, kiir, száznál többre menő magyar szavainkban Nyelvtudományi Közlemények XXXIII. -