Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 11 kiváló tulajdonsága van, mely előzőivel szemben dicséretére szolgál. Ilyen: 1. sok ezer szó található benne, a mely az előtte megjelent szótárakban nincs meg; 2. kiváló figyelmet fordít a tájszavakra, melyeket az ország külömböző vidékeiről gyűjtött össze ; 3. közli az egyes szóknak synonymáit, a velük alakult szólásokat és közmondásokat. Mindezek a kiváló tulajdonságok azonban csak a gyűjtött szótári anyagra szorítkoznak. Annál gyarlóbb az egyes szókhoz, eredetükhöz, alakulásukhoz fűzött tudományos v. inkább tudákos magyarázat, t. i. az etymologia. Czélja, hogy a magyar és diák szókat, a mennyire Isten tudnia adta, «igaz, valóságos eredetöknél, tövöknél, törzsököknél és gyök-eröknél fogva* adja elé. Elve, «hogy minden igaz magyar szónak egyszerű a gyök-ere és hogy nem minden egytagú (unius syllabse) szó egyszersmind gyök-ér is. Hasonlat okáért kedd (dies martis) egytagú s még sem gyök-ér, mert nem egyszerű (simplex); mivelhogy kedd szónak a gyök-ere két, a honnét ered ketted (secundus), azaz ketted napja a hétnek (septimana), mert első nap a hétben a Hét-fő . . . Hétfő után második nap a Kedd.» Ezen elvből kifolyólag az igazi v. egyszerű gyökereket nem fejtegeti, csak latin jelentésükkel magyarázza, pl. ad — latin dat; a belőlük származottnak gondolt, nem világos képzésű, homályos alakulású szókat azonban már etymologiai műveletnek veti alá. Az etymologizálásnál hangtani alapelvekből indul ki. Ezek a hangtani elvek azonban, mint említettem, olyanok, mint a régi görög-római etymologusoké. KASSAI «a szó-származtatásra szükséges oktatásokat*) hat fejezetben adja elé s e fejezetekben szól 1. a szók megrövidítéséről; 2. a szók meghosszabbításáról; 3. a betűk áttételéről; 4. a szók fonákul fordításáról; 5. a betűk felcseréléséről; 6. a szóknak a széphangzat és a hosszúság (szerinte húzás) elvesztése miatt történt változásáról. Hogy lássuk, mindegyik alatt mit kell értenünk, röviden bemutatjuk KASSAI magyarázatát, mert evvel egyszersmind azon kor hangtani fogalmaival is megismerkedünk. A megrövidítésnél kiemeli, hogy «a magyarok az igen hosszú szókat szeretik megrövidíteni: vagy a szó elejéből, vagy közepéből, vagy végéből elcsípvén valamit (per Aphseresim, Syncope, Apocope et Synalcephe)», pl. nem tom e. h. nem tudom, gazaV uram e. h. gazda uram. Ebből a nagyjából igaz dologból azonban már most mit következtet? Azt, hogy a szók tekintélyes részét, a hol