Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

10 HALÁSZ IGNÁCZ. minden bizonynyal fél az, ha esze van, stb. — A.'Fog fog? hát hiszen az Isten minden állatnak a végre adta a szájába a fogat, hogy azzal fogjon. — A Kés késik? késik annyiban, hogy a késsel nem oly sebesen esik a vágás, mint egyéb vágó szerszámokkal, p. o. karddal vagy bárddal. —• A Nő nő? igenis, mert a nő a magyaroknál nem a már megaggott asszonyokat jegyzi, hanem azokat az ifjú menyecskéket, a kik jóllehet magosságra már többet nem nőnek is, de híznak, telnek, vastagodnak. — A Nyúl nyul-e vagy nyúlik? nyúl is, nyúlik is; nyúl az ojtványokhoz és zöldségekhez, hogy elrágja, megegye; nyúlik pedig a földön, hogy meg ne lássák. — A Szűr szűr? stb. Körülbelül 60 ilyen etymologiát próbál. Itt a jelentés egyeztetésnél látunk épp olyan képtelenségeket, mint az előbbieknél alakegyeztetésnél. Hasonló ötletesség divatozott a szófejtés terén mindenütt, így a Debreczeni Grammatikában: «Bék vagy heg teszen fő török urat. Innen lehetett: Béke: quasi transactio cum Bego (mint lg : ige • cser: cseré). Onnan békesség, békét stb. Hát ha a békó is innen vétetett, a melyet a Bégtől igen hamar elnyertek a magyarok?» — Ocsmány «foedus, spurcusw ezen nevéből lett a törököknek Ottómén v. Ozmán; stb. — A Debr. Grammatikában azonban más természetű etymologiákat is találunk. Fölvesz egy alapszótagot mint gyökérszót és ez alá a legellentótesebb jelentésű szókat sorozza. Az ak- gyökérszótól származik pl. akad és akar, az utóbbi azért, mivel annak igyekezete, kívánsága, a ki valamit akar, az akart dologban mintegy megakad, ahhoz ragad. —• A fa gyökérszóból lettek : fa-k-ad propullulat ut arbores solent; fa-al, m. r. fal paries, quasi lignatura; hihető, hogy eleink nem kövekből rakták a falat; fa-r-ag: tkp. fával bánik; fagy (=fa-agy) olyan mint a fa ; faj (fa-aj), a j i-ből lett: fai arboreus, silvestris. A faj-hói lett fajd. KASSAI JÓZSEF ismeretes munkájából: ((Származtató és gyökerésző magyar-diák szókönyv, a mely a magyar szókat gyökeröknél fogva nyelvtanítólag s ítéletesen adja elé» öt kötet jelent meg 1833—5 (a t betűvel ér véget). Teljes mértékben követi a régi görögrómai etymologizálás módszerét, különösen VABRÓt s a németek közül AüELUNGot és CAMPÉt, a kik a múlt század végén szintén a VAKKO-féle etymologizálásnak hódoltak. KASSAI szótára az első, mely az etymologiát czélul tűzi ki. Mint szótár ma is használható és sok