Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A MAGYAR SZÓFEJTÉS ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 9 adott ki. «Az özönvíz előtt hányféle nyelven beszéltek az emberek, egyen-e, vagy többen is, nem bizonyos; bizonyosabb az, hogy eleinte leginkább a némák nyelvén, azaz jelek, mutogatások, tagjaiknak mozgatása által beszélhettek. A Nóé nyolcz személyből álló háza népe pedig, hogy egy, de kevés szókból álló nyelven szólott, hihető. Ezt kihozván ő a bárkából, eleinte, míg három vagy négy ízig szaporodtak unokái, kétségkívül mind ezen beszéltek ... a Bábel-torony építtetéséig. Ezt tehát én fogom nevezni bárkai nyelvnek, melyre ezeket jegyezzük meg, hogy ez.. . sem zsidó, sem siriai, sem más tudva levő nyelv nem volt: mert minden elsőbb nyelvek ebből a bárkaiból, és azután születtek. Volt ez hát valami különös, együgyű, rövid nyelv, melyben a gyökérszók csak egyszeri száj-feltátásból állottak.)) Ennek alapján aztán zsidó, görög és latin gyökereket, szócsoportokat hasonlít össze. Fölveszi pl. dl, él léteit, életet jelentő bárkai gyökeret. Ez van meg a zsidó : él erős, eloah isten; görög elao mozgatok, eloja olajfa, helios nap, latin ilex tölgyfa, leo oroszlán ; török álla isten, finn jumal, magy. dll és származékaiban: alak, ele],, alkot s az él, ell szóban. — A kiadó nagy lelkesedéssel üdvözli KERESZTESI nézeteit. Ebből a bárkai nyelvből fejti meg azután ugyanazokat a scytha tulajdonneveket nagyrészt OTROKOCSI alapján: Seythae tajfali = téj-faló scythák; jász = nála ihász; Jász-Apáti = juhász-apádé, Jász-berény = Juhász-bárány. Az alánus-oknak Hunor és Magor adták a nevet, t. i. mikor őket emlegették, így szólhattak: A lános, a lánosok! azaz, a kiknek Ztóm/aikat a feleségünkké tettük; Kambizes = Kan-Bízós ; Megabizos = magabízós stb. Másfajta, de ugyanebbe a körbe vágó etymologizálást követ ÁGOSTON ANTAL, a kitől 1805-ben jelent meg: «Magyar Oskola. Philosopháló nyelvtan." A nyelv eredetéről, hangjairól stbiről szóló okoskodását nem véve tekintetbe, csak etymologizálásának bemutatására szorítkozunk. Elve, hogy ha egy névszó és egy ige hasonló hangzású, akkor az értelemben is megegyeznek, egyik a másikból keletkezett. «A Bán bán? igen is, mert azt hozza magával az ő hivatalja, hogy Horvát országra gondja legyen stb.» — A bú bit ? kétségkívül, mert a búnak nem kell a nagy világ; az félrevaló helyet keres és csak bú. — A Fél fél ? de ugyan hogyan is ne félne az, a mi Fél ós nem egész? ... a ki v. a mi tudja egyszer, hogy ő Fél és nem egész,