Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Szinnyei József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 95

98 SZINNYET JÓZSEF. a magyar helyesírásbeli c és ez kérdése, a hogy a MuNKÁcsi-fölhozta példából gondolni lehetne. Vegyük csak fontolóra azt, hogy a nyelvészeknek igen-igen sok hanggal van dolguk, a melyeknek nagy részét csak mások leirása és jelölése szerint ismerhetik; s ha már most ugyanazt a hangot az egyik így. a másik úgy, a harmadik megint máskép jelöli, s ugyanazon betűket mások (vagy ők maguk) más hangok jelölésére is használják, s mindenik gyűjtő derűre-borúra különféle elvek szerint vagy akár minden elv nélkül gyártja vagy szedi más betűfajtákból a betűit, akkor olyan zűrzavar áll elő, a mely éppenséggel nem kedvez a «nagy tudományos igazságok kifejtésének)). Ez a zűrzavar már jó ideje megvan és a fonetika fejlődésével egyre nagyobb lett és ezentúl még nagyobb lesz, ha nem segítünk a bajon. Ebből a zűrzavarból minden áron ki kell menekednünk, s arra nincs más mód, mint egy jól átgondolt, alapos fonetikai tudáson és helyes alapelveken nyugvó, következetesen fejleszthető egységes hangjelölési rendszernek megállapítása és elfogadása. Ilyen rendszernek tekintem általánosságban a FUF.-ét, a melyen csak egyet-mást kell módosítani, s aztán el kell fogadni. Én megfordítom MUNKÁCSI mondását és azt mondom, hogy ez nem «önnönmagunk megbecsülésének ügye», hanem «tudományos kérdés és a czélszerűség követelményei). A néhai mesterünk iránti kegyeletet, a melyre MUNKÁCSI hivatkozik, új hangjelölési rendszer elfogadásával legkevésbbó sem sértjük meg. BUDENZ maga szóval és írásban sokszor adott nekünk példát arra, hogy ha megismertük vagy megismertették velünk az igazán helyeset, el kell vetnünk azt, a mit előbb helyesnek tartottunk, még ha a magunk kedves alkotása volt is. Tehát csak az ő példájához és tanításához vagyunk hívek, ha megismervén eddigi hangjelölésünk tökéletlenségét, elfogadjuk a tökéletesebbot. Hogy ez némi lemondással jár, azt nem lehet tagadni. De nemcsak mi mondunk le néhány megszokott betűnk használatáról, hanem maguk az új rendszer tervezői is bizony nem egyről a magukéi közül. Másrészt pedig az új rendszer elfogadását minálunk megkönnyíti az, hogy a régi betűk közül sok megmarad és egyetlenegy sincs más hangra alkalmazva, mint a melyre nálunk eddig alkalmazták, mikor helyesen alkalmazták. Tehát ne szegüljünk ellene makacsul a javaslatnak, se ne akarjunk rajta kelleténél többet módosítani! SZINNYEI JÓZSEF.