Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - I. 99

A határozókról.^ (Első közlemény.) I. «Állítmány és alany» czímű dolgozatomban kizártam a tárgyat a hat önálló mondatrész közül s besoroztam az alanyok közé; az így meggazdagított alanyt pedig elvettem az állítmány mellől s kimutattam, hogy az alany éppen nem főrésze a mondatnak, hanem egészen egyforma bővítmény a határozókkal s ennélfogva a hely- és idő határozók példájára s z e m é 1 y határozónak lehetne nevezni. Most a határozókat (adverbialia) szándékozom elemezni és itt újra lesz módom a hagyományos rendet megbontani A határozók elméletének története. 1. Külföldön. A határozók kérdése tulajdonkép BECKER KÁROLY FERDiNÁNüdal kezdó'dik 1827 ben. «BECKER állította fel a mondattan elméletét ebben a híres munkában: Organism der Sprache. Frankfurt am Main. 1827.» (HUNEALVY PÁL: Nyelvtudomány és nyelvtanítás 61). E műnek én az 1844-ben megjelent második, átdolgozott kiadását olvashattam (603 lap). Az egész nyelvtanra kiterjeszkedik és kimutatja, hogy a nyelv szerkezete mindenütt szerves. Eendkívül egészséges látású mű, nagy része ma sem avult el, sőt tanulságos és rám nézve, útbaigazító is volt. Eendszere logikai, az igét teszi az egész nyelv tövévé («die Wurzel der ganzen Sprache») és minden beszédrészt az igéből származtat (229). A mondatban háromféle viszonyt külömböztet meg: a) állítmányi mondatviszonyt, b) jelzői-, c) «objektív» mondatviszonyt. Az állítmányi és a jelzői viszony egy cselekvést és egy létezőt egységbe foglal össze, az objektív viszony ellentétbe hozza azokat (198). Az objektív viszonyt két szakaszra osztja: I. faji viszonyra, mely egy egyedet egy faj keretébe emel föl, ide tartozik : 1. a kiegészítői viszony : a mondat tárgya és más *) E dolgozatot 1898 elején írtam, most, 1901-ben az azóta megjelent irodalmat is figyelembe vettem, főkéj> SWEET ÓS DELBRÜCK mondattanát s WÜNDT Völkerpsychologie-ját; egyébként csak egy-két műszót változtattam benne. 7*