Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Szinnyei József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 95

FONETIKUS ÍRÁS A FINN-UGOR NYELVEK SZÁMÁBA. 97 és félreértésre való ok származik; kénytelen ugyanis ugyanazt a jelt kétféle szerepben használni, úgymint: FUF. i = Sz. i és FUF. i = Sz. i (a mi azért is alkalmatlan, mert 'i-vel régebben a gutturalis i-t [i, i] jelölték) ; továbbá FUF. é = Sz. é és FUF. e = Sz. e\_ (Ezek a betűk a hosszasági és a hangsúly-jelekkel ugyancsak czifrák volnának: |: | v \ $':). Ellenkezik a FUF.-ban fölállított helyes elvek egyikével az is, hogy az alsó karikát, a mely a mássalhangzónak sonans szerepót jelöli, s a melynek ilyen alkalmazása ellen SZILASI nem tesz kifogást, megtartja a labializálás jeléül is (a, q). — A #, ő, y helyébe ajánlott áthúzott betűket sem mondhatom alkalmasaknak, mert írni nehezebb ó'ket amazoknál, a melyek külömben is régóta megszokott, a finn-ugor nyelvészeti irodalomban mindig ugyanazon hangok jelölésére használt és semmi kifogás alá nem eső betűk. Nem azért mondom ezt, mintha nem volnék barátja az újításnak, de a megszokottat, ha beleillik a rendszerbe, csakugyan kár volna bántani. Hiszen maga SZILASI is azt mondja, hogy «allén -falls . . . ist die überlieferung, soweit es angeht, in ehren zu haltén. Denn erstens sind wir dazu gezwungen, da wir doch kein neues alphabet machen können oder wollen; andererseits ist es pflicht, das würdige zu konservieren, mit anderen worten, wir wollen ohne zwingenden grand nichts an dem althergebrachten rütteln und ándern». Nagyon helyes elv, de követni is kellene. — SZILASI még egynéhány változtatást ajánl, s azokat szintén nem tartom czélszerűeknek, de nem akarok reájuk kiterjeszkedni. 0 azt mondja ugyan, hogy az ó' hangjelölése a FUF.-étó'l csak «etwas abweichend», de a két táblázaton levő 14-7 hangjel közül 63 külömbözik a FUF. táblázatain levőktől. Ilyen módosítási javaslatokkal nem hogy közelebb jutnánk a czólunkhoz, az egységes hangjelöléshez, hanem még inkább eltávolodunk tőle. Azonban teljesen egyetértek SziLASival abban, a mit MuNKÁcsmak a FUF. javaslatával szemben való merev állásfoglalásáról (Ethnographia XII. 373. és Keleti Szemle II. 223. s köv.) czikke bevezetésében mond. Nagyon különösnek találom MuNKÁcsmak ezen nyilatkozatát: «Hogy miként jegyezzük valamely nyelv hangját, az voltakép nem tudományos kérdés», a melyre SZILASI helyesen jegyzi meg: «Unzweifelhaft ist doch die phonetik die wissenschaftliche grundlage aller sprachwissenschaft, der lautlehre, der etymologie etc, und ihre ausdrucksweise ist ja alleinig die phonetische schrift: wie sollte alsó dieselbe keine wissenschaftliche frage sein ?» MUNKÁCSI szerint «nagy tudományos igazságokat lehet kifejteni akkor is, ha a_p-t orosz módra r-nek olvassuk, s okoskodásunk értékét nem az határozza meg, hogy a palatális nasalist /7-nek írjuk-e, mint BUDENZ tette, vagy ?;-nek, mint SZINNYEI javította, vagy -^-nek, mint most SETÁLÁ akarja*. Igen ám, de itt nem olyan csekélységekről van szó, mint Nyelvtudományi Közlemények XXXII. 7