Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 7 szó van az ÉV. éié-kurék, KLV. éié kwaréy «tyúk» szó előrészében (mely mellett az utórész a zűrjén kurög «huhn, henne» átvétele) s igen föltehető, hogy voltaképez az értelme a 'Sis mythologiai névnek is,mi szerint ez csak ü,Tqrém-sani,Tqrém-aykiu nevek utótagjának volna megfelelő kifejezésbeli változata. Mint mythikus név a Világügyelő-férfi himnusában (11:311.) 'Sié-Sqrni éáneuw a Kworés-Sami áékeuw párhuzamos kifejezése s evvel együtt ép úgy mint a fent idézett Türém-jigem, Türémaykem, az eget jelenti szemben a földdel, így: Kworés-Sqrni askeuiv joli-palt, 'Sié-Sqrni éáneuw joli-palt.. .kislakív jqy/ém lakwif} ma sat Iqmtüw numpalt.. .terén séyywiy séy%iviy %qtél vars «Arany-Kworész atyácskánk alatt, Arany-'Sis anyácskánk alatt (= az ég alatt), abroncskerék módjára forgó kerek földünk hét tája felett kórral ködös ködös napot alkotott [az Egatya]». Hasonlókép az ég értendő a 'Sié-naj téi\ Tqrém-nüj teV «az Istenanya tüze ég, az Isten tüze ég» (GONDATTI 31, 53.) szólásban, mely az éjszaki fényt jelzi. De már nem gondol az égre, hanem csak a névben kifejezett mithikai személyre a szörnyűködő, midőn ekkép kiált föl: Sorniy 'Sié, jelpiy pis! manér tit taw tamliy jémts í! «Aranyos-Istenanya, különös csoda! Miféle történt itten?! (öaxiomKa, ^ITO TaKoe 3p$>c,b c^tjiajiocB?!). Ugyancsak mythikus személyként az alapértelemre való czélzás nélkül tárgyalja Sqrni-'Sié alakját az ég és föld elöntetésének éneke (I : 38.), midőn elmondja, hogy «magától termett moszathalmi, tundrahalmi várukban Arany-'*Sis és Arany-Kiuorés asszony s öreg ember élnek, Arany-Aaiíés és Arany-Zíer leányuk és fiók van; naphímes hét lóval, hófehér hét lóval van az istállójuk (v. ö. alább is: an 'Sié-Sqrni sánkém jqmitém yqtél yansay sát luiviy kivol I : 59.); házuk mögött aranyos levelű, aranyos ágú nyírfa termett»; azután meg hogy «hosszú élet, vagy rövid élet után egyszer csak Arany'Sis anyjuk ím elhunyt, mire Arany-Kaltéé leánya kiment a házból, aranyos szárnyú, aranyos farkú hét kakukja közül egyet megfogott, hasát felszakította, anyját a kakuk belsejébe oda tette» (I : 41.), idők multán pedig ugyanezt a kakukot fölszakította s ekkor odatemetett «Arany- 'Sié anya ím fölült», végül hogy számos nagy esemény után «Arany-Kaitéé s Arany- Átér gyermekeiket Arany-'Sis anyjuk s Á.v&ny-Kworés atyuk aranyabroncsú két bölcsőbe fektettek s ezüstlánczon ezen alant levő földre bocsátották alá») (I : 65—67.).