Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

78 MELICH JÁNOS. tetraevangelion. Mivel ez evangéliumfordítások mai kéziratai mind a X. és XI. századból való másolatok, helyi hátterű kifejezéseket lehet bennük kimutatni; így pl. a Codex Marianus határozottan horvát ember másolása. JAGIC azt mondja, hogy hasonló lectionariumot hozhatott a két testvér az apostolok cselekedetei és írásaiból is. Óbolgár apostolus vagy apostolarion azonban nem maradt ránk. Van ugyan óbolg. nyelvemlékben, az Euchologium Sinaiticumban, (kiadás 127. 1.) Pál ap. I. lev. Kor. XI. 29. verséből egy idézet (Euch. sin. 127: ai|IÉ KTO npHBMAET'k TkrtO EOHtHf, I Kp'kKk NÉ^OCTOÍH'k C'kl, TÖ rpr

kx"k cÉirk

IIPHÉ/MAÉT'K, HÉ PACAMTPÍLI&N V\LAA r^ciioj^wwk; e rész az Ochridai és a Sisatovaci apost.-tól külömbözik), de ez még épp úgy nem bizonyíthatja, hogy volt óbolgár lectionarium az apostolok cselekedetei és írásaiból, mint nem bizonyítják azok az ótestamentumi idézetek a hazai szlovén Vöre krsztsánszke krátki návuk (Halle 1754) czímű könyvben, hogy lenne hazai szlovén Otestámentom, mert tudvalevőleg ma sincs hazai szlovén Ótestamentum. Mindazonáltal közvetve, főleg ha tekintetbe veszszük a Cod. Supr. idézeteit (v. ö. VONDEÁK, Sitzungsber. CXIL), mégis bebizonyíthatjuk, hogy volt a két testvérnek apostolarionja is. A máig ismert apostolusok vagy aposfcolarionok mind az egyházi szláv nyelv valamely redactiójához tartoznak. Ilyen apostolusok a XII—XIII. századi Mihanovié-féle (szerb szerkesztésű), a Sisatovaci (szerb), Grskovié-íéle apostol (szerb: bosnyák), Belgrádi (14. száz., JAGIC, Zur Ents. 1.67.), Slépcanskij-, Makedonskij-, Ochridskij (középbolgár szerk., SOBOLEVSKIJ, Drev. c. sl. j. 18), Apostolus Christinopolitanus (JAGIC, Zur Ents. I, 56.) stb. (v. ö. MIKL. Lex. pal., források jegyzéke). _E nyelvemlékek vizsgálata a bennük lerakott szókincs történeti fejlődése alapján (AMPHILOCHIÜS, VOSKRESENSKIJ) valószínűvé tette azt a feltevést, hogy egyes részletek az apostolusból le lehettek fordítva CYEILL és METHOD korában (v. ö. JAGIC, Zur Ent. II. 61.), az egész apostolus azonban nem volt lefordítva. Az evangéliumi és az apostolusból vett lectiókon kívül magukkal hozhattak CYEILL és METHOD az istentisztelethez szükséges más kész szláv fordításokat is. Ilyen fordítások lehettek: szemelvények a zsoltárokból. A ma meglevő óbolgár zsoltárfordítások: a Psalterium Sinaiticum és a Psalterium Slucense (az Euch. iSm.-ban <benn van a 4, 12, 24, 37, 53. zsolt.). Hogy azonban a zsoltárok