Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

76 MELICH JÁNOS. tünk van arra, hogy Nyitra-, illetve Pozsonymegye területén az óbolg. «fi = on orrhangnak megfelelő orrhangot (krq/p'h parvus, Miki. EtW.) valamikor tényleg ejtették. Ezen orrhang azonban nem bizonyítja azt, hogy a tótban a XII. században még orrhangot ejtettek. A tótok hívhatták e falut már a XII. században Krupa-nak (a tótban az óbolg. <¥i-nak u a megfelelője), s a magyarság vette át a szót a X. században, a mikor még itt <Yx lehetett a hang. Teljes lehetetlenség, hogy a tót egy magy. Korompa szón hajtson végre egy hangtani változást, a mely már a XI., XII. században a múlté volt. Hogy e pozsonymegyei területen a IX—X. században élhettek még az orrhangok, azt a Korompa helynéven (e helynévre először VOLP GY. hívta fel a tudósok figyelmét) kívül bizonyítja Svatopluk neve is, a kit a pápai regeszták «gloriosus princeps Sfentopalchus» -na,k (ellenben COSMAS [f 1125] Zvatopluknak) neveznek (v. ö. JAGIC, Zur Ents. II. 39, orrhanggal Const. Porph. is). A lat. Venceslaus is bizonyítja, hogy a cseh nyelvben is meg voltak az orrhangok (v. ö. GEB., Hist. ml. I. 44, Slov. Pohl. XXII. 119; a horvát nyelv nasalismusára nézve v. ö. Muncimir adatot MARETIÓ, Gram. 17.). E fejtegetéseimmel (főleg g > h változással) valószínűvé tettem, hogy Moráviában mai értelemben vett tótok laktak, a kiknek nyelvhatára érintkezett a szlovénekkel. Ezek a szlovének azonban nemcsak Pannóniában laktak, hanem nyelvhatáruk átnyúlt a Duna balpartjára is, Moráviába. Az a terület tehát, a hol CYEILL és METHOD működött, nyelvileg főleg szlovén nyelvű terület, de nem tagadható, hogy CYRILL és METHOD működési területén volt mai értelemben vett tót nyelv is (v. ö. a nyelvemlékek közt a Kijevi leveleket és a Prágai töredéket), így magyarázható az a tény, hogy noha CYEILL és METHOD Moráviában és nem Pannoniában működött, a tőlük vagy tanítványaiktól származó nyelvemlékekben mégis sokkal több a szlovén nyom, mint a cseh-tót, pedig ha a Duna balpartja tiszta tót lett volna, a nyelvemlékek szókincsében több volna a helyi tót háttér. Említettem már, hogy CYRILL és METHOD bizonyára nem üres kézzel jött hazánkba. Az ő feladatuk az Isten igéjének szláv nyelven való hirdetése volt, hogy ez által az itt levő kereszténységet a népben még inkább megszilárdítsák. Bizonyára hoztak magukkal néhány kész szláv fordítást. E feltevés helyessége mellett a pozitív tényeken kívül sok belső, lélektani ok szól, a melyeket a