Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 73 kifejezéseket, ugyanígy kimutathatjuk ez állítás igazságát e területek helyneveiből is. így pl. ha igaz az állítás, hogy Komárom városa neve a szláv Komárno-hői való s annyit jelent mint «Szúnyogos», akkor ez nem lehet a CYKILL és METHOD-féle óbolgár nyelv szava. A CYRILL és METHOD-féle nyelvben a «szúnyog»-nak nem KOAUp'k, hanem AVKHIHI^ volt a neve (v. ö. Máté XXIII. 24. és JAGIC, Zur Ent. II. 65.), s a CYRILL és METHOD-féle evangéliumfordításokban csakis ez fordul elő. Igaz ugyan, hogy a KO/uap'k a bolgárban meg van, sőt Komarovo bolgár hely is van, de CYRILL és METHOD e szót nem ismerték, mert a legrégibb, tőlük származó fordításokban nem fordul elő. A helynevekkel és a legrégibb óbolgár nyelvemlékek szókészletével tehát bebizonyítható tény, hogy a két testvér által térített szlávság más szláv nyelvjárást beszélt, mint a milyenen ők hirdették az Isten igéjét. Csak az a kérdés, milyen szláv nyelvű népek laktak e területen. Már a nyelvemlékek helyi vonatkozású kifejezéseiből is anynyit láttunk, hogy a testvérpár működése területe nyelvileg nem volt egységes (v. ö. JAG. Zur Ent. I. 83.). Vannak e kifejezések közt határozott hazai vend nyomok, s vannak cseh-tótok (v. ö. JAGIC, Zur Ent. II. 60. klepbch: kelepce, u. o. 67, 74. studnia: kút). Egy kétségtelennek látszik előttem, s ez az, hogy a hazai szlovén nyelvhatár érintkezett a cseh-tóttal. Erre a nyelvemlékekből sok bizonyíték van. Ilyen pl. az ószlovén Freisingeni nyelvemlékek obet (cseh-tót obét = oblationes, JAGIC, Zur Ent. II. 62.) és ton (ten helyett) szava (v. ö. VONDRÁK, Fris. pam. 19, 31.), a melyek csakis cseh-tótok. Ide számítandók azok a bizonyítékok is, a melyeket OBLAK V. (Arch. XIX. 321.) felsorolt. A cseh-tót -dl- hangkapcsolat, a mely a délszláv nyelvekben -Z-lel van meg, a szlovénség egy részében szintén -dl-léi fordul elő (Gail folyó völgye, Karintiában, VONDRÁK, Frisinské pam. 20.); ugyanilyen összekapcsoló hangtani jelenség a cseh-tót vy- igekötő a délszláv iz-ze\ szemben. A magyarországi vend nyelv csakis a vö- (== vy-) igekötőt ismeri (v. ö. pl. vödati = délszláv i^dati); ugyané jelenség megvan a krajnai szlovénben is (FLORINSKIJ : Lekciji I. 513, Gail völgye), s ismeretes a vy- : iz- helyett néhány éjszaki csa-horvát nyelvjárásban is (Archív f. sl. Phil. XV. 356; SAFARIK, Über den TJrsprung, 44. L). — De nem ismeretlen a cseh-tót h sem az óbolg. g helyén e nyelvben (v. ö.