Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

74 MELICH JÁNOS. FLOEINSKIJ, Lekciji I. 505, 509.), s nem ismeretlen a ca-nyelvterületen se (RAD CXXIV. 117, 118.). Mindezek a hangtani jelenségek, a melyeket szókészletbeliekkel meg lehetne szerezni, a mellett vallanak, hogy a cseh-tót és a szlovén nyelvterület valamikor érintkezett. Csak az a kérdés, hol érintkezett. A Duna folyam volt-e az a vonal, a hol a két nyelvnek a határa volt, vagy pedig szlovének, tehát délszlávok laktak-e a mai Nyitra-, Pozsonymegyében s ezen túl valahol Trencsénben volt-e a cseh-tót-szlovén nyelvhatár. Néhány helynévi bizonyíték a mellett tanúskodik, hogy Nyitra-, Pozsony-megyében tényleg volt szlovén, tehát délszláv lakosság is. Ez ellen azonban erősen küzd az az érv, hogy a Conversio Bagoariorum et Carantanorumban felsorolt szláv eredetű személyneveknek csaknem a fele nem dél-, hanem éjszaknyugati szláv (cseh-tót, JAG. Zur Ent. I. 87.). A cseh-tót nyelv az óbolg. g helyén ma h-t mond; óbolg. gora, noga tótul kora, noha. E hangtani változás körülbelül a XII. század végén és a XIII. század első felében történt (v. ö. GEBAUEB, Hist. ml. I. 456.). E tanítás szerint már most Nógrád, Visegrád régebbi magyar átvételek, mint pl. a nyitra-, túrócz- és trencsénmegyei Podhragy-ok (v. ö. LIPSZKY : Eepertorium). A tótok a Garam folyót fíVo/j-nak hívják, a mi lehetetlen volna, ha ők a szónak nem ismerték volna valamikor a *Gron-formáját is. Ugyanez a viszony pl. Galgóc városa nevénél is, a mely már Anonymusnál is előfordul; a tótok e város egyik utczájáfc ma is Hlohov-n&k hívják (a városnak ma tótul Frasták, Fristák a neve, a mi a XIV. század óta van így, v. ö. TAGÁNYI, Nyitram. Közlöny VII. évf. 52. szám), a mi mind lehetetlen volna, ha a tótok nem ismerték volna e helynevek g-s alakját is. A hová a tótságot a XIV. század után telepítették, s a helynek g-s alakja volt, azt a tótok is g-Yel mondják, a pestmegyei Maglód tótul is Maglód, s e tótok Gödöllő-t Gedelovnak hívják. — De magyar oklevelekből is kimutatható e g > h hangváltozás. így pl. CsÁNKinál a mai Sztregova 1487-ben Ztre/íowa alakban is előfordul. A Vág folyó neve is tótul Vah (germán eredete nem biztos), s mindez lehetetlen volna, ha e helynevek nem lettek volna meg a tótság nyelvében a XIII. század első fele előtt. A g > h hanváltozás világítása mellett tehát a tótság a XII. és XIII. század első felében okvetlen ott lakott, a hová e helynevek