Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

68 MELICH JÁNOS. ideérkezése előtt (860 ós 861 előtt) is kereszténység vagy nem. Ha volt már kereszténység, előáll a második kérdés: milyen nyelvű népek voltak ezek a keresztények. Mivel már most CYRILL és METHOD azért hivattak hazánkba, hogy itt szláv nyelven terjeszszék az Isten igéjét, előáll a harmadik kérdés : minő viszony van a CYRILL- és METHOD-hozta kész szláv fordítások nyelve és az itt beszélt szláv nyelvek között. E kérdések mindegyikére meg kell felelnünk, mert csak akkor értethetjük meg álláspontunkat ésnézetünket, a melyett itt ez értekezésben kifejtünk. A Duna bal partján, Moráviában a nép már a IX. század első felében megkeresztelkedett (v. ö. PAULER: A m. nemz. tört. sz. Istvánig 26.). A Conversio Bagoariorum et Carantanorum-ban olvassuk (v. ö. PERTZ, Mon., Scriptores XI: 1—4, és A magy. honfoglalás kútfői 301—313.), hogy ADALRAMMUS, salzburgi érsek (f 836) «quondam . . . ultra Danubium in sua (értsd: Priwime) proprietate loco vocato Nitrava consecravit ecclesiam». A Duna jobb partjára, Pannóniára azonban sokkal több az adatunk; az. egész Conversio arról számol be, hogy LIUPRAMMUS, S utána ADALWINUS salzburgi érsekek PRIVINA fejedelem és fia KOCEL területén hol, mikor, hány templomot szenteltek fel, a kik természetesen nem mulasztották el, hogy a felszentelt templomhoz a megfelelő papot is ne adják. Azok a helynevek, a melyek a Conversióban előfordulnak, ékes tanúbizonyságai a 850 körüli német térítő hatás nagyságának, bár a Conversióban felsorolt helynevek nem mind feküdtek a mai értelemben vett Magyarországban (v. ö. pl. «ad Bettobiam = ma Pettau). De nem zárkózhatom el az elől, hogy a Conversio helyneveiről itt is ne szóljak. Ha helyes az az osztályozás, a melyet a német helynevekről PFAFF FR. nyújt (v. ö. Deutsche Ortsnamen, Berlin 1896), akkor mi a Conversio német helynevei közt régi és újabb rétegeket külömböztethetünk meg. A germán helynevek ez osztályozás szerint -aha-val (= wasser, lat. aqaa) a legrégibb időktől a Kr. utáni IV. századig alakulnak. É tanítás szerint a m. Szála, Zala (v. ö. a Conversióban Sala, Salae fluminis, ad Salaipiugin, v. ö. FŐRSTEMANN, Altd. Namenbuch 1278, 1279.) egy eredetibb *Salaha-m megy vissza s annyit jelent mint a Sajó = «sós víz». Aha-Yal alakult még a Conversio következő két helyneve: «ad Ortahun (OESIERLEY : Hist. geogr. Wb. szerint Ort alatt: viele ortschaften in Baiern und Oberösterreich, FŐRSTEMANN