Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

06 MELICH JÁNOS. c/\oirfcNi»cK'K (Vita Met. JAGIC : Codex. sloven. 4; ugyanitt KOCEL : irKH/A3k KAaTkHtcK-K 12, 14.), ebből az illetők szláv nyelvére semmiféle következtetést nem vonhatunk. — Az óbolg. c/ioirkNkcirk melléknév körülbelül azt jelentette, a mit a m. tót szó, a mely csak m a jelenti a felsőmagyarországi róm. kath. és ág. ev. lakosságot, de régen íoí-on értettünk minden rangú és nyelvű szlávot. Ezt bizonyítja a göcseji mai nyelvhasználat, a mely szerint a Vas-és Zalamegyében lakó vend magyarul tót, a vend nép lakta terület tótság ;*) ezt tanúsítja a régi Slavonia = T ó t ország kifejezés (v. ö. NySz.: az egész Sclauonia, ama szállás tótok; továbbá Sz. Margit élete: Nyelvemléktár VIII. 62: vala egy marton nevev ember posoganak tartományából, es ez vala toot stb.) s ezt végűi JANKOWICH MIKLÓS használata, a ki még 1812-ben is a szláv nyelveket tót nyelveknek mondja (v. ö. Magyar szó-nemzés 22, 23, 26. 1.). A tény tehát az, a mint ezt már mások is helyesen megjegyezték (v. ö. ASBÓTH : Szláv szók a magy. nyelvben 6. és PAULER : A m. nemz. tört. sz. Istvánig 148.), hogy azt a nyelvet, a melyet a IX. században Szalonikiban és vidékén a szlávok beszéltek s a melyen CYRILL és METHOD nálunk az Isten igéjét hirdette, ^3'KiK'h. c/\oirkNkCK'k-nek nevezték. E nevet később a bHgarhsky (ma bugarski, v. ö. EAD CXLV. 107: VUKCEVIC : Jezik u Kereckom, Kerecki falu, nem messze Szalonikitól) szorította ki ép úgy, mint a novgorodi oroszoknál a russkij kifejezés. A két testvér tehát Magyarországba jött s itt rövid ideig Pannóniában, állandóan pedig Moráviában működtek. E működésük azonban nem volt zavartalan. Pannónia a salzburgi, Morávia pedig a passaui érsekséghez, illetve püspökséghez tartozott s így CYRILL és METHOD testvérpárnak e püspökségek papságával volt a legtöbb baja. Ma egészen biztosan tudjuk, hogy METHOD 870 táján két és félévet a német papság fogságában töltött el (v. ö. JAGIC, *) A vasmegyei vend nép a mai tót-ot íowí-nak hívja; az üveges és drótostótot drinéar-nok (trencséni) nevezi. A hazai rutének a mi mai fo'í-unkat tout és toutin-nok hívják, a szerbeknél meg nem ismeretlen a totac, totica kifejezés. Ki kell emelnem azonban, hogy Zemplénmegyében ,van két falu (Dubróka és Falkus), a melynek tót lakói magukat tőuty (egy. sz. toutin)-foaak nevezik a rendes slováki mellett (v. ö. Arch. XVII. 323. és BLOCH 0.: Studien I. 14.). A tót szó eredetéről más helyen fogok értekezni.