Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 5 «Nohát én adok nekik életet» — mondja Tapél-öregnek - «de te menj innen félre !» «Mai nap is» — folytatja a közlés — «midőn a gyermek világra jön, ím azért nincs ott jelen férfi személy» (I : 131.). A szülés után következik a gyermek táplálásának feladata. Joli-Tq,rém Földanya ily üzenettel küldi föl ismét «Fönnjáró szárnyas Kaim» követét az Egatyaboz: «Ijját fogott hét férfidat megteremteni ím megteremtettem : de most megenni való vesszőbimbójuk, fűbimbójuk mi lesz? Te ezüstlétrát bocsáss alá, megenni való vesszőbimbójuk, fűbimbójuk ama létra hosszában, onnan hadd szálljon alá! Éhező szivük nagyon éhezik; ha vesszőhöz érnek, a vesszőtől rogynak össze, ha fűhöz érnek, a fűtől rogynak össze» (I : 132—3.). A déli énekben is kérdi a Kérges-Föld anya: «Az étellel táplálkozó embert ím megteremtettük; de most valamely megenni való szíve csúcsát betöltő Ízletes falatot honnan fog venni ?» (I : 104.). Ugyanitt megismétlődik a Földanya kérdése, mikor emberei már férfikqrba jutottak s a könnyű fajta vadászat helyett nagyobb erőfejtést kivánó s vállalkozó kedvüket jobban kielégítő munkát keresnek (I : 106.). Mindez a magzatának életfenntartásáról és jólétéről gyöngéden gondoskodó anya képe, melyet a mythos átvisz az emberek társadalmából a világintező szellemi hatalmak körébe. A felsőszoszvai teremtésregében az égbe járó követnek egyik beszéde ily szavakkal kezdődik: Joli-Tcprém sanim laivi,Sát-Tqrém sanim lawi «Joli-Tqrem anyám izeni, Hét-Tq,rém anyám üzeni» (1:132.), mely párhuzamos névidézésből a Földanyának Sat- Tqrém anya mellékneve következik. Mint már az előbbi fejezetben érintettük, ez az utóbbi mythikus név a Világügyelő-férfi himnusában is előfordul, még pedig annak kiemelésével, hogy ő volt a föld előbuktatója, mely miatt ennek jelzése: Sat-tqrém jisi náj éaíieuw yulítém xQlél jqyyém jelpiy ma «Hét-istent- [szült]-ősasszony anyánk előbuktatta, naptól körülforgott szent föld» (II : 311.). Itt azonban e név viselője már nem földón lakó s az Egatyától külön élő női alak, hanem «Hét feketesas- [röptényij-magasságbeli-T<xr<?m atyácskánk» (Sát-juns-uj'lülit-Tqrém askeuw u. o.) párja s a Világfelugyelő-férfi anyja, miből egyszersmind nyilvánvaló, hogy a «hét isten», melyre a név utal s mely a Joli-Tqrém anya, valamint a Kérges-Föld anya regéjében emlegetett hét ősembernek megfelelő, nem más mint az Egatya hét fia. A mythos tehát, mely eredetileg