Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39
56 MELICH JÁNOS. meg, hogy az óbolgár nyelvemlékek közül első sorban azokat veszem, a melyekből megfelelő régi magyar szöveg is áll rendelkezésemre. Ennél az összehasonlításnál egybevetem az óbolgár evangélium-fordításokat (Codex Zographensis, Cod. Assemani, Savina kniga, Cod. Marianus) a Münch.- és a Jord.-kódex-szel, a zsoltárfordításokat (Psalterium Sinaiticum, Psalterium Sluck) az Apor-, Festetics-, Döbrentei-, Keszthelyi-, Kulcsár- és Batthyányikódexekkel,*) s a külömböző szerkesztésű egyházi szláv nyelvemlékek Apostolok cselekedeteit és leveleit a Jord.-kódex-szel, KOMJÁTI BENEDEK : Szent Pál apostol leveleivel. Az egésznél pedig tekintettel leszek egyéb fordításainkra, különösen pedig a vizsolyi bibliára. E részek meg vannak az óbolgár és az egyházi szláv nyelvemlékek közt is, s bár az óbolgárok görögből, a mi emlékeink latinból való fordítások, végelemzésben a szöveg mégis szórói-szóra egyezik, mert a latin szöveg a görögből van fordítva. A történeti fejlődés megvilágítására, főleg a magyar szavaknál, figyelembe fogok venni más forrásokat is. Ez eljárással kettős czélt érek el; az egyik, hogy képet nyújthatok arról, minő a magjT ar nyelv szókincsének, főleg szláv eredetű részének a történeti fejlődése. Nem szabad ugyanis azt hinnünk, hogy még a legrégebbinek is tartott szláv szavak közt ne volnának bizonyos korkülömbségek és külömböző rétegek. Egyes kifejezések, a milyenek pl. a bíráskodásra vonatkozó szavak (perel, poroszló), ha ismereteinket a magyar jogtörténeti kutatások eredményeivel párosítjuk, egészen pontosan meghatározható időben kerültek nyelvünkbe. A másik czél, a melyet e párhuzamos összeállítással *) Hogy a magyar zsoltárfordítások közt milyen összefüggés van, azt külön értekezésben szándékozom bemutatni. Itt csak a következőket emelem ki: 1. A Döbr.-, Keszth.- és Kulcsár-kódex egy fordítás; ezt bizonyítja a verenglew szó, a mely csak e bárom kódexben fordul elő (v. ö. XXV. zsolt. 9, LIV. 24, LVIII. 3, CXXXVIII. 19. és NySzót.). Hogy az Apor-kódox fordítása nem volt ismeretlen a Döbrentei-kódex írója előtt, arra v. ö. a LXXV. zsolt. 7: ellettek louacra kifejezését, a mely a Döbr.-, Keszth.- ós Kulcsár-kódexben is meg van; v. ö. továbbá a CL 4: tepertő = pozdorja szavát (Döbr.- ós Apor-k.). Hogy végül az Apor- és a Festetics-kódex zsoltárfordításai összetartoznak, arra v. ö. a CXII. zsoltárt. — E zsoltárfordítások leírására a sorrend ez: A legrégibb szöveg az Aporé, utána következik: Festetics-, Döbrentei-, Keszthelyi-, Kulcsár- és Batthyányi-kódex.
