Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 55 lünk (v. ö. Münch.-k.: Luk. XXII. 12: vacoralo hett = Zogr. ropkNHíVfi). Az óbolg. evangélium- és zsoltárfordításokban a stoli, elő nem kerül «asztal» értelemben. Összetételben, np'kcTCA'k előkerül, de akkor mindig •9-póvo?, thronus, magyarul «szék» a jelentése (v. ö. JAGIC, a Mar.-hoz csatolt index alapján az egyes helyeket és Psalt. sin. IX. 5, 8; X. 4; XLIV. 7; XLVI. 9; LXXXVIIL 5, 15, 30; XCIH. 20; XCVI. 2; CII. 19; CXXI. 5; CXXXI. 11, 12; ugyanígy a Glag. Cloz.-ban), míg ellenben a magy. szék «sessel»nek az óbolg.-ban crk,ty

lAHmTÉ

az egyértékese (v. ö. Máté XXI. 12; XXIII. 2, 6; np-bKAÉC-kAAHH-k Máté XXIII. 6; Psalt. sin. CVI. 32.). Egyetlen-egy óbolg. nyelvemlékben található a c T O A 'k, de itt is a jelentése n piiCTO AT^, •Opóvo?, tbronus, s ez az emlék a Cod. Suprasliensis (139, 173, a rendes kifejezés itt is np'kcTOA'h: 112, 178, 283, 246, 383, 346, 347, 350, 356, 357, 388.). A Cod. Supr. e stolii = thronus adatában némelyek orosz hatást látnak (v. ö. VONDEÁK, a bécsi akad. Sitzb.-ben 122. köt. 46, 0 mluvé Jana exarha 9. és JAGIC: Zur. Ent. I. 5, 25, 33, 41.), de előfordul a szó ilyen értelemben egyéb forrásokban is (v. ö. DANICIC szótára és Archív XV. 343, XVI. 130, JAGIC, Zur Ent. II. 62.). Ha CYRILL és METHOD nyelvében meglett volna a stoH — tisch, bizonyára nem hagyják fordítatlan a gör. xpáíisCa szót; hiszen mi ismerünk ma is délszláv nyelvjárásokat, a hol a stol nincs meg, hanem helyette trpeza (v. ö. Trpanski dijalekat, EAD 103 : 80.), vagy míza (lat. mensa-ból, rezziai szlovén adat, v. ö. DOBROV, Slavin, ÜANKA-féle 119. 1., ugyanígy a stájeri szlovénben misa, MEGISER: Diction., ellenben magyarorsz. szlovén stó < ^sióiból) fordul elő. Magában a mai bolgárban az «asztal»-nak vagy mása (v. ö. DUVEEN.) a neve, vagy pedig a magy. eredetű acTáji (= asztal, Pirot, Sbornik VII. 230.); míg ellenben a stol% «szék»-et (DUVERN.) vagy egy bizonyos kocsirészt jelent (v. ö. stoVh = qeTB'LpTHTO A'KpBO, KOCTO ce Typji Ha^B óoőoTen,a, Sborn. VII. 229.). Mindezekből következik, hogy mind a magyar, mind pedig az óbolgár nyelvemlékek fordítatlanul hagyott kifejezései elsőrangú fontossággal bírnak az illető nyelvek szókészlete történeti vizsgálatánál. Az óbolgár nyelvemlékek szókészlete történeti fejlődését mindig párhuzamosan fogom vizsgálni. A párhuzamot úgy vonom