Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

m MELICH JÁNOS. Zur Entst. II. 24, és a horvát nagy szótár), s kétségtelen, hogy a CYEILL és METHOD-féle nyelvemlékekbe e nyelvekből került (jAGicnál: Zur Entst. II. 68. helytelenül van je_dro mint régibb kifejezés feltüntetve; ezt bizonyítja a Glag. Cloz. is, VoNDRÁKnál 12. 1.). A hazai szlovénben az óbolg. jedro-nak megfelelő szó gyedrno-nak hangzik. A hazai szlovén skoro («gyorsan», v. ö. KÜZMICS, Apóst. csel. XIX. 34.) és hitro («gyorsan», v. ö. KÜZMICS, Pál I. Kor. IV. 19. és a feljebb közölt evangélisták helyeit, a hol mindenütt hitro-t találunk) mellett a gyedrno az általánosabb kifejezés. A szó a PLETERtíNiK-féle szlovén szótár szerint főleg hazai szlovén kifejezés (v. ö. j'edrn alatt) s Ausztriában nem járatos. A KüzMics-féle Nouvi zakonból a gyedrno és gyedrnosty-m a következő helyeket idézhetem: Előszó VII, VIII, XI, XII, XIII, Luk. II. 16; Apostol, csel. XVII. 11 ; XXI. 20; Eóm. XII. 8, 11 ; Pál II. Kor. II. 1, 2, 4, 5; VII. 11, 12; VIII. 7, 8, 22; Efez. VI. 18; Péter II. lev. I. 5, 15; Jakab II. 19. Még csak azt jegyzem meg, hogy a hazai szlovén alak azért van gy szókezdettel az óbolg. ;' helyett, mert a hazai szlovénben az óbolg.; kezdetű szavak egy nagy része ma gy-vel hangzik (v. ö. gyünczi, gyejzdi, gyász «én», gyecsmén stb.). E három szón azt akartam bizonyítani, hogy az óbolgár nyelvemlékek szókészletét a legnagyobb kritikával kell felhasználnunk, ha azt akarjuk, hogy az igazságnak megfelelő képet kapjunk felvetett kérdésünkről, s nem szabad soha felednünk, hogy az irodalmi nyelvvé fejlődött macedón-holgár nyelvjárást a ma meglevő nyelvemlékekben már kifejlett formájában látjuk. Az a szempont tehát, a melytől ón a kérdés egyedüli helyes megoldását várom, az óbolgár és a külömböző szerkesztésű legrégibb egyházi szláv nyelvemlékek szókészletének a történeti fejlődés alapján való vizsgálata. Kutatni fogom, milyen szókészlet van az óbolgár nyelvemlékekben lerakva, mi ebből eredeti, macedónbolgár, mi későbbi bolgár, szerb-horvát stb., s ezt a vizsgálatot mindig párhuzamosan fogom végezni. E kutatásomnál az az elv vezet, hogy ha valami nincs meg a fordításban, pedig ha meglett volna a fordító nyelvében, a fordításban meg kellene lennie, akkor az tényleg nem is volt meg a fordító nyelvében. Egypár példa magyar és óbolgár részről megvilágítja ez állításomat. A Bécsi-k. és az Apor-k. zsoltárfordításai a gyepű szót nem ismerik; valahányszor a lat. «maceria, maceries»-t le kell fordítaniuk, a kifejezést érintetlenül hagyják; a példák ezek : 1. Bécsi-k.: Micheas VII. 11 : te maceriayd, Károlyinál: a' te gy évűidet.