Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 51 Ap. csel. V. 10; pisztíla, Pál II. levele Kor. II. 7, 10: odpisztíle; vilícza — utcza stb.). Az rfi-ból eredő hazai szlovén o (hangsúlyos szótagban ou, ö), s néhány esetben az u (v. ö. utroba, óbolg. atroba «venter») ilyen változásnak nincs alávetve. Az óbolg. muditi összetételben előkerül a zsoltárfordításokban is; a Psalt. sin. XXXIX. 18-ban ez áll: HÉ ?A/MI¥ÍAH == Apor-k.: ne késsel, Döbr.-k.: ne kisseel (v. ö. még Euch. sin. 186: HÉ ^i/MOtfyVkH©, 142. 1. : MOY^fH'k); ez összetett alakra v. ö. hazai szlovén: zamidíti (KÜZMICS, Pál ap. lev. I. Timót IV. 14: ne zamudi), muraközi horv., recte szlov.: zamudek : időtöltés (GÖNCZI FEE.: Muraköz ós népe 86. 1.). p) réshnota nveritas, áX^sia*. Az összes óbolg. nyelvemlékekben a «veritas»-nak istina a neve, csak a Psalt. sin.-ban van az istina mellett a rémota is; a helyek ezek: XXX. zsoltár 6, 24; XXXIX. 11, 12; XLII. 3; XLLV. 5; L. 8; LIIL 7 ; LVI. 4, 11; LVIL 2; LX. 8; LXVIII. 14; LXX. 22; LXXXIV. 11,12; LXXXV. 11, 15; LXXXVII. 12; LXXXVIIL 2, 3, 6, 9, 15, 25, 34, 50; XC. 4; XCL 3; XCV. 13; XCVIL 3; XCIX. 5; CVII. 5; v. ö. a Psalt. Bolognensis L. 8; LIV. 4, 11. és Psalt. Br. Milad. XCVIL 3, a hol mindég IICTHHA áll. A Psalt. sin.-ról egész bizonyosan tudjuk, hogy egyes részei latinból vannak fordítva (v. ö. BAD 98 : 4—7); vegyük ehhez azt, hogy a szó a morva-tót Kijevi Levelekben fordul elő még (II. 9: p'kcHCTiKkHA'k «certa», Psalt. sin. LXXXIV. 15: piicHOTHKkH'k), továbbá a horv. Mis. Nov. (v. ö. még Karp. ev., lásd Arch. XV. 351, Cod. Mar. 351.), s mi készségesen csatlakozni fogunk jAGichoz (Zur Entstehungsgeschichte II. 58, 65.) és VoNDKÁKhoz (Grlag. Clozüv 12, 0 mluvé Jana exarcha bulharského 16.), a kik e szót pannóniai szlovénnek tartják (a későbbi előfordulásokra 1. MIKL. Lex. pal.). Mivel már most a szó ma is csakis a szlovéneknél (v. ö. res «wahr», résen, resníca «wahrheit», PLETERSNIK), S itt is főleg a hazai szlovéneknél fordul elő (v. ö. KÜZMICS, Pál ap. I. lev. Kor. XV. 29: esi bi rejszan ti mrfcvi gori ne sztanoli ?), a résnota-h&n pannóniai szlovén kifejezést kell látnunk. Y) jedro «cito, gyorsan». A «cito»-ra az eredeti óbolg. kifejezés a ciíopo (v. ö. Máté V. 25. XXVIII. 7, 8; Luk. XIV. 21, XV. 22, XVI. 6, XVIII. 8, Ján. XI. 29, 31, XIII. 27, XX. 4; JAGIC, Zur Ents. II. 68.); e kifejezés a Zogr. és a Sav. kn.-ban az egyedüli, ámde az Assemaniban már előkerül a jedro is (Máté XXVIII. 8.), a Marianusban pedig öt helyen (lásd a jAGic-féle indexet). A. ciwpoval váltakozik a vfoj^o (v. ö. Psalt. sin. XXXVI. 2, a hol egy sorban cKopo és tífiji,po áll) a Psalt. sin.-ban is (v. ö. Psalt. sin. LXVIII. 18, CL 3, CXXXVII. 3; oyi^ApHTH XV. 4, XXX. 3, CV. 13; bftAPCTiiitibUk XLIV. 2; a Method legendában: cKopoiiHCkii,^ JAGIC, Zur Ents. I. 45.)- A jedro-nak megfelelő hangtestű szó ma is csakis a szlovénben s részben a horvátban van meg (v. ö. JAGIC: 4*