Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - IV. 399

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 435 megye önkormányzati testületté, nem e sorok feladata vázolni (v. ö. TAGÁNYI K.: Megyei önkormányzatunk keletkezése. Értekezések a történettud. kör. XVIII. 397.)- Nekem csak azt kell kimutatnom, hogy a m. megyé-nek megfelelő délszláv medja, meja történeti fejlődésében «terminus, limes. confinium» jelentésű. A szerb nyelvemlékekben medja = terminus (v. ö. DANICIC Ejec.. NOVAK. Zakón St. Dusana), a mai nyelvben medja: 1. grenze, 2. gebüsch, 3. délnyugati területen az a kőrakás, a mely- az egyik mezőt a másiktól elválasztja (= horv. ca-területen: gromaca, VÜK). A glagolita horvát nyelvemlékekben, oklevelekben : meja = fines, confinium, limes, mejas: vicinus, szomszéd (v. ö. Monum. IV, ugyanitt CSAUHH^ CÉAA — pagi confines). Ugyanezt találjuk a horvát oklevelekben (v. ö. SURM. 76, 100. stb., stb.). A mai nyelvhasználatra fontosnak tartom, hogy Nuvih&n ezt hallottam: «to je moja mega» = ez az én földem. A szlovén nyelvben meja == 1. grenze, 2. ein lebendiger zaun, die hecke, 3. gebüsch. hain, niederer wald (ugyanitt mejnik: grenzstein, v. ö. PLETERSNIK, MEGISER, Archiv VIII. 439.). A többi szláv nyelvek közül «terminus*) jelentésű mezt van a csehben (v. ö. GEBAUER, Zalt. Wittenb.), de ez hangtani szempontból nem jöhet a magyar szó tárgyalásánál tekintetbe. Hátra van már most megmagyaráznunk, milyen nyelvből való a megye közelebbről. Szerintem a szó nem szerb, jóllehet itt medja a szó alakja, hanem horvát-szlovén eredetű. Noviban magam is mega-t hallottam, de eltekintve ettől, a hazai szlovén nyelv ma is, az eredetre való tekintet nélkül, minden j-t gy-sen mond. Itt a jas = gyász, jo (evett) = gyo, jedrnost' = gi,edrnost, jager (vadász) 3R= gyáger, podpazje = podpazgye, jiinec = gyünec, jama == gyama, jaki = gyákí, jeszi (eczet) = gyeszi stb., stb. (a példák KüzMicsből és Starisinstvo-ból valók, v. ö. ragya alatt). Itt a meja ma csakis megya-nak hangzik (a hazai szlovének a comitatus: vármegyét stolica-nok hívják, ép így a tótok). Én tehát e kiejtést a mi szavunkban hazai szlovén eredetűnek tartom (v. ö. angyal alatt). Moly, ragya, rozsda. E bárom szó két okból kerül egy fejezetbe; az egyik ok, hogy az újtestámentomban egy és ugyanazon a helyen van szó moly-iől 28*