Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

Szláv jövevényszavaink. (Első közlemény.) a) Az óbolgár nyelvemlékek szókészlete és a magyar nyelv szláv jövevényszavai. i. ÁSBÓTH OSZKÁR «A magyar nyelvbe került szláv szók átvételének helye és kora» czímű értekezését így végzi: «Senki jobban nem fog örülni, mint én, ha róluk (t. i. nyelvünk szláv jövevényszavairól) valaki igazán tudományos munkát írva, új szempontokat jelöl ki, ha ennek következtében még annyira is módosítanom kellene a szláv szók átvételének helyéről és idejéről vallott nézetemet.)) NyK. XXX. 230.). Benne az ő kutatásai azt a meggyőződést érlelték meg, hogy «az egymást támogató adatok összesége kétségtelenné teszi, hogy a szláv szók javarésze egy az ószlovén nyelvvel a legszorosabb rokonságban levő nyelvből került nyelvünkbe, még pedig valószínűleg a honfoglalásra következő legelső századokban» (u. o. 74.). ÁSBÓTH ezt a meggyőződésót említettem értekezése végén fejtegetései alapján még inkább megerősítettnek és bebizonyítottnak látja s azt mondja, hogy «a szláv szók nagy tömege csak a mai hazánkban kerülhetett nyelvünkbe" (u. o. 228.), s hogy «a szók többsége bolgár nyelvjárásból származott)) (u. o. 229.). A szerző ez állítást megerősítve látja Pest városa nevével, a mely «olyan speciális bolgár-szláv, vagy ha úgy tetszik, ószlovén, hogy a magyar keresztény terminológia szláv részével egyetemben a legesleghatározottabb bizonyíték egy a mai hazánkban véghez ment bolgár hatás lehetősége melletU (u. o. 229.). Nekem régibb idő óta egészen más a nézetem a magyar nyelv szláv jövevényei többségének átvétele helyéről, az átadók nyelvéről s részben az átvevés koráról is. ÁsBÓTHnak az a kijelentése, hogy e