Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

40 MBLICH JÁNOS. téren egy egész sor fontos kérdés kutatása alig van megkezdve (u. o. 229/230), továbbá az, hogy új szempontok szerint talán más eredményre is lehetne jutni, a mely eredmény mind az óbolgár nyelv és a belőle fejlődött egyházi szláv nyelv történetével, mind pedig hazánk s különösen a mi történetünkkel nagyobb összhangban áll, erőt és biztatást nyújtottak kutatásomhoz. Tagadhatatlan ugyanis, hogy AsBÓTHnak nyelvünk szláv jövevényszavairól vallott nézete ellenkezik az óbolgár nyelv fejlődése történetével. Azon kutatások után, a melyeket OBLAK, VONDRÁK, JAGIC és mások az óbolgár nyelvemlékek szókészletének történeti fejlődése körül kifejtettek, nem áll az, a mit ASBÓTH mond, hogy «a közös szláv keresztény terminológia . . . kétségkívül a nagy morva birodalomban alakult meg» (u. o. 80). Ma egész bizonyosan tudjuk, hogy CYRILL és METHOD Pannóniában, s működésük főhelyén, Nagy-Morvaországban szláv keresztény terminológiát találtak, a mely nem mindenben egyezett a magukkal hozott terminológia szókészletével. Elég e tekintetben az olyan kifejezésekre hivatkoznom, mint pap, pokol. A legrégibb evangélium- és zsoltár-fordításokban a pap-ot s o h a másként mint Hfpín-nek (gör. tepetk, a nem-keresztényt pedig >KKpbUk-nek; 1. nevezetesen alább a, pap szó alatt), a poklot soha másként mint aA'k-nak (gör. qd-qo) nem fordították; s ha a katholikus szertartáshoz tartozó régi XII. századi horvát szerkesztésű Bécsi Levelekben (Wiener Blátter, v. ö. JAGIC : Glagolica 28.) ebpokol-nak mégis IIKKAK alakját találjuk, akkor az ott kétségtelenül helyi, még pedig horvát kifejezés (1. részletesen alább a pokol szó alatt). A IX. és X. században Pannóniában és Nagy-Morvaországban volt keresztény terminológia, a mely sokban külömbözött a CYRILL- és MBTHOD-féle terminológiától. Ebből a terminológiából s az itt használt más helyi kifejezésekből CYRILL és METHOD, s tanítványai sokat merítettek, mint alább részletesen ki fogom mutatni. Azt meg feleslegesnek tartom bizonyítani, hogy a szláv keresztény terminológia ma is csak bizonyos kifejezésekben és rítus szerint egységes, a kifejezések nagy részében azonban nagyon is nem egységes. ASBÓTH a Duna-Tiszaközben, a Tiszán túl és Erdélyben egy az óbolgárhoz hasonló bolgár nyelvjárást feltételez, s ebből származtatja a magyar nyelv szláv jövevényeit. Ámde ez a föltevése ismét beleütközik egy sereg pozitív ismeretünkbe. Mindenekelőtt a Duna és a Tisza közti területen, továbbá Tiszán túl és Erdélyben bolgá-