Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKRÓL. 357 viszonyt nem ismerte föl és azt sem, hogy az alanynak is vannak hasonló rokonai a többi társhatározókban. Azért nála az én kisérb" és viszonzó társhatározóim egészen külön, mint «helyzethatározók» szerepelnek. De ez a «helyzet*) szó nem sokkal többet vagy kevesebbet jelent, mint a «hely», tehát nem sokat magyaráz. Sokkal jobb helyük van e határozóknak a társak közt. Tettem ugyan én kísérletet azzal is, hogy nem lehetne-e őket a helyhatározók közé sorolni, a hogy HALÁSZ tette, de a kísérlettel nem boldogultam. Az ily kitételek: gyönyörködöm a palotában, nem lehetnek helyhatározók, én nem vagyok a palotában, talán csak előtte, úgy nézem, de a gyönyörködésem se történik a palotában, hanem bennem. Még a telepathia sem tudná kimutatni, hogy mint lehet a cselekvésem a palotában, ha én magam nem vagyok ott. Tehát ilyenkor sem az alany nincs, sem az esemény nem történik igazán a határozóval megnevezett helyen. Ha valamin gondolkodom vagy valamire gondolok, az illető tárgy mintegy előttem van, de kívül rajtam; ennyi világos, az is világos, hogy akár órámra, botomra, akár barátomra, hazámra, multamra gondolok, ezek mind rajtam kívül eső tárgy gyanánt szerepelnek itt, tekintet nélkül a terjedelmükre. Tehát a hely és a szenvedő társak közt is az a legfőbb különbség, hogy a szenvedő társak nem foglalatai az alanynak, sem a cselekvésnek, csak melléjük eső kíséretei. Ugyanis, ha a városból jövök, nemcsak én voltam a városban, hanem a jövésem is ott kezdődött, ha a városba megyek, az ellenség felé megyek, vagy vágok: a cselekvésem is épen addig jut, a meddig én, a meddig a határozó jelzi; de ha a városról gondolkozom vagy a városra gondolok : nem a gondolásom, vagyis a cselekvésem, hanem csak ennek az eredménye, a gondolat éri el a határozóban megnevezett dolgot, ez pedig lényeges különbség. A gondolás eredménye, a gondolat, mint önálló főnév, lehet alanynyá is: gondolatim mostan mulatozva járnak csekély gazdasága körül jó anyámnak; a képzelet elfárad, mire oda ér; mint arany vetéllő, gondolata jött-ment, Toldiról meg vissza Piroskára röppent; de ne feledjük, hogy itt már nemcsak a gondolás cselekvése, hanem egy más cselekvés: a járás, röpülés is szerepel. Vagy lehet az alany a beszélés eredménye, a «beszéd», «dal»: rege szállott, régi, néminemű Tarról ; nem a regélés indul el Tarról, hanem csak a beszéd; régi dal, régi dal régi dicsőségről, fényes napnak ragyogása rózsa-felhős égről = úgy jön a dal a dicsőségről, mint a nap ragyogása az égről; de a kettő közt mégis van különbség: a nap maga is az égen van, nemcsak a ragyogványa, a cselekvő ragyogása is onnan kezdődik, a dal eldalolása pedig nem kezdődik a régi dicsőségben, hanem ma, csupán az eredmény indul el onnan. Tehát a szenvedő társ csakugyan nem foglalja be a cselekvést, hanem csak melléje esik. Különös, hogy a szenvedő társ nem hogy helyül szolgálna, hanem mint amolyan