Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343
854 KALMÁR ELEK. E sok határozóval még mindig nem merítettük ki a társhatározók számát. Ugyanis vannak olyan társhatározók is, melyek az alany cselekvését viszonozzák, vele kölcsönösen cselekszenek : a kocsis veszekedik egy emberrel: az ember is veszekedik, a kereskedő verseng szomszédjával: a szomszéd is verseng, beszélek apámmal: apám is beszél. Ezekben a társhatározó viszonzásul teszen éppen úgy, mint az alanj7 , az alany van megszemélyesítve, nz ő lelki működéséből fakad az esemény, a másiknak viszontcselekvése az eseményt nem is mozdítja elő, inkább gátolja; a ki viszont veszekedik, verseng, az az alanynak tulajdonkép megnehezíti a cselekvést. Annál világosabb, hogy a határozó cselekvése itt is más, mint az alanyé, de van olyan eset is, hogy a határozó még világosabban mást tesz, mint az alany, nem éppen azt, hanem csak valami megfelelő, viszonos, reciprok dolgot, a mit az alany cselekvése maga után von, vagy a mi az alany cselekvését kiegészíti: kiköt az idegennel is: az idegen már nem «kiköt*, hanem csak fölveszi a harczot és folytatja, mint az, a kivel kötekednek- Mivel pedig e két mondat közt: kiköt valakivel és beleköt valakibe, semmi különbség nincsen, azért ez a -be ragos mondatrész is kétségtelenül társhatározó s így a társhatározók száma még az eddigiek után is hihetetlenül fölszaporodik. Ha beszélek valakivel, éppen olyan helyzetben vagyok, mint ha hozzá vagy előtte beszélnék, tehát ez utóbbiak is tisztán csak társhatározók, mert lehet, hogy az illető, a kihez vagy a ki előtt beszélek, szintén meg fog szólalni, viszonozni fogja a cselekvésemet; vagy ha nem felel is, elég, hogy hallgat rám, ez is a cselekvésemnek megfelelő cselekvés, mit e nélkül nem tehetne, nem végezhetne. Ily viszonosság van ezek között is : tudakozódik valakinél, valakitől izén, ír valakinek: az illető felelni fog, stb.; a mint czivódom valakivel, úgy lehetek kegyes valakivel: ekkor az illető élvezi a kegyességet, — de mondhatom ezt így is: kegyes valakihez, valaki iránt. Rokon valakivel, egyenlő valakivel, hasonlít valakihez, különbözik, eltér valakitől. Már BECKER mondja, hogy a hasonlóság és egyenlőség kifejezéseiben (Saotog, similis, áhnlich, glcich) egyenlő cselekvésviszony van az alany és a kiegészítő között, melyek egymással szemben állanak (381. 1.). Vannak távolabbi viszonzó társak is: elszakad valakitől (pedig vele volt), átpártol valakihez (a kivel nem volt együtt); az egyik volt társa, a másik leendő társa az alanynak. Ide tartozik különösen a részes határozó, dativus is: ad valakinek: ez viszont kiegószítéskép elfogadja azt, megenged valakinek: és ez megteszi a megengedett dolgot, tilt valakinek: és ez viszonzásul nem is teszi a tiltott cselekvést; izének, írok valakinek (vag}T valakihez): ő meghallja, elolvassa. A részes határozó a végponton, túlsó ponton áll, a kiinduló pontban megfelelő párja -tol ragos, melyet viszont
