Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKBÓL. 355 ^vesztes határozó-nak nevezhetnénk: megtud, elvesz, megvon valakitől, megfoszt valamitől vagy valakitől, tilt valamitől vagy valakitől, «tiltnak, rózsám, tiltnak tőled», elzár valamitől vagy valakitől, «el voltak zárva a művelődéstől)): az ily határozók viszont híjával lesznek a társnak, mely néha már megvolt, néha csak kellene nekik. A részeshatározó cselekvőleg viszonzó természetét mutatja az is, hogy többnyire külön szenvedő tárgy áll mellette: ad valakinek valamit, izén valakinek valami felől, hírt hoz valakiről valakinek, adós valakinek valamivel, tilt valakinek valamit. BRASSAI azt mondja róla, hogy «a -nek irányragos határozónak a cselekvő nevezővel szemben önállósága, személyisége van. A nominativus és dativus polgártársak.)) (Akad. Ért. 1864. 282. 1.). A részes- és vesztes határozó közt az ellentét szembeszökő: tilt valakitől valamit : ad valakinek valamit, őrizkedik valakitől: átengedi magát valakinek, kitér valakinek : kitér valaki elől, megfosztja őt szemétől : elveszi tőle szemét: ad neki látó szemet. A dativus nemcsak -nek ragos, hanem számára, részére névutós is lehet. Érdekes, hogy a dativusnak két rétege van, az egyikből, ha a -nek ragot elhagyjuk, -é ragos állítmányi névszót nyerünk: az uraságnak ajándékozom : és az uraságé lesz; a másik réteggel ezt a változtatást nem lehet megtenni: jó nekem, hasznos nekem. A részeshatározónál kisebb, de szintén viszonzó tevékenységük van az ilyeneknek: könyörög (valakinek és) valakihez, folyamodik valakihez, férjhez ad, férjhez megy, szab, mér valamihez stb. Viszont a vesztes határozókhoz hasonló egykori társ az úgynevezett eredethatározók némelyike : Hunortól ered, származik: ő azért nem Hunor, ez neki csak távoli társa. «Szent István Árpádtól származik)): Szent István nem Árpád, illetőleg csak részben az, jobban kielégíti elmónkét és nyelvérzékünket, ha úgy magyarázzuk a dolgot, hogy Árpád másik személy gyanánt van oda téve, ő Szent Istvánnak távoli társa. Már ez a másik példa: Szent István Árpád nemzetségéből ered, lehet állapothatározó, mert áll, hogy Szent István Árpád nemzetsége, s a nemzetség nincsen személy gyanánt használva. A viszonzó társhatározóban tehát még világosabban ki lehet mutatni a hármas csoportot, mint a kisérő társban, de úgy látszik, itt is inkább csak az innenső és túlsó pont világos, mint a távolság vagy közelség. Azt hiszem, hogy ebben: tudakozódom valakinél vagy valakitől, mindkét alak közelséget fejez ki; ezek is: beszélek valakivel, valakihez, valakinek, valaki előtt mind közelséget jelenthetnek. Izének, írok valakinek már inkább távolabbi társak, mert az ige jelentése úgy hozza magával, a közelséget és távolságot tehát inkább az Összefüggésből állapíthatjuk meg. De még az irányokat is könnyen összecseréljük: kitér valakinek és kitér 23*