Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKRÓL. 353 sohasem különbözik. Az ilyen módhatározókat a latinban is nehéz megkülönböztetni az állapothatározóktól, mert egyeztetett alakjuk is lehet, mint az attribútum príedicativumnak: quam te libentcr quamque laetus inviso (Catullus), úgyszintén a németben is, a hol az alak egyforma, de az állapothatározó valószínűleg egy ragozhatatlan szónak nominativusa, a módhatározó pedig ennek accusativusa. Vannak honnan és h o v á irányú ragokkal használt kiséro társak: előzetes kiséretek: látatlanból, szívből, torka szakadtából, minden erejéből: minden erejének kifejtése előzi meg a cselekvést, pl. kiabálást; de még több a hová-irányú rag, az utólagos társ: találomra, untig, fogytig, körömszakadtáig: a találgatás, megúnás, körme szakadása kiséri utólag a cselekvést. Ide tartoznak az ilyen következmények: nagy örömemre megtaláltam, honfitársai nagy bosszúságára visszatért: a c-elekvést öröm, illetőleg bosszúság kisérte, de csak utólagos érintkezésben. Az ilyet nem lehet eredményhatározónak nevezni, mert ha mondhatjuk is, hogy «a találás örömmé lett», ez kissé erőltetett magyarázat, mert a találás megmarad találásnak s csak kiséri az öröm, mintha így lenne : nagy örömmel találtam meg, a hogy latinul kell mondani: cum lsetitia. Mivel a mellékmondatok közt a következményes mondatok oly fontosak, mint a hasonlító mellékmondatok, talán lehet az egyszerű határozók közt is fölemlíteni az ilyen következményes határozókat. Az előzetes és utólagos kiséretek távolsága a cselekvéstől nem szembeszökő, inkább az innenső, illetőleg túlsó ponton érintkeznek vele. A kisérő társak közé gyűjtöttük tehát a föntebbiekben a kisérő személyt (sociativus vagy comitativus), kisérő tárgyat, ruhát, külsőt, a tekintetet (respectivus), az alap-, közép- és felsőfok határozóit (comparationis positiva?, comparativus, partitivus), az úgynevezett módot főnévvel és melléknévvel (modus, gradus), a következményt (consecutivus). Megtaláltuk a hármas csoportot: az előzetes érintkezést, utólagos érintkezést és folytonos együttlétet. A kisérő társban is szerepel minden beszédrész: 1. személynév, 2. tárgynév: bottal, ruhával stb., 3. gyűjtőnév: virágok közt legszebb, 4. gondolati név: aggodalommal, békeséggel, 5. főnévi és határozó igenév: aggódva, enni evett, 6. névmás, 7. határozószó: így, úgy, egyrészt (francziában külön partitivus: eri), 8. melléknév: jól, nagyon, 9. névutó: nélkül, helyett, valamin kívül, közt, közül, valamire nézve, valamivel együtt, módon, formán, szerint, 10. rag: -vei (-ben, -re, -nek, -bői, -t: tekintet-hat.), -nál (középfok-h.), -an, -en, -stul, -nként, -ért {— helyett), -lag, -st (örömest), 11. kötőszó: mellérendelők: így, úgy, eszerint, ekképen, ugyan, bár, ugyanis, csak; alárendelők: mint, mikép, miszerint, hogy stb. Nyelvtudományi Közlemények XXXII. -^ *