Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKBÓL. 351 déssel akartam végezni, hogy miképen lehet az ily határozó a cselekvés jelzője. A választ megtaláltam. Ismeretes, hogy a jelzőt sokszor használjuk a jelzett szava nélkül s ilyenkor a jelző válik olyan mondatrészszé, mint a kihagyott jelzett szó: a jó embereket becsülik: a jókat becsülik; jó sorsban sok barátod van, rosszban kevés; jókat tárgy, rosszban lielyhatározó, t. i. rossz sorsban. A magyarban különösen világosak az ilyen esetek, mert a melléknév, a míg csak jelző, teljesen ragtalan, ha a jelzett szavát kihagyjuk, megkapja a kihagyott szó ragjait; a többi nyelvekben, a hol a jelző egyeztetve van, ez nem iűnik fel úgy. S íme a módhatározóban is mindig ragos a melléknév, t. i. az az igazi módhatározó, melyről könnyű volna kimutatni, hogy az alanynak társa, ki van hagyva: a férfi nyugodtan monda, t. i. nyugodt hangon. De a hol egyeztetve van a jelző, ott is nyilvánvaló, hogy a melléknévi adverbiumok a kihagyott főnevekkel megegyeztetett esetben vannak; az adverbiumok elavult accusativus, ablativus vagy más esetalakok: male, suaviter, dcxaúoq stb., sőt némelyiket hímnemű nominativusból, teli át egyeztetett határozóból magyarázzák (DELBR. I. 628.). A melléknév az állapothatározón kívül minden más mondatrészben nem is átvitt értelemben, hanem gépies, technicai alapon szerepel, vagyis jelzőből lett hely-, vagy időhatározóvá, alanynyá, tárgygyá ós társhatározóvá. Ez utóbbi esetben, ha gondolati név van kihagyva mellőle, amódhatározó nevet kapta, és ezt meg is érdemli, ha a gondolati főnévből való határozó érdemel külön nevet. De szerintem sem itt, sem a helyhatározóban nem érdemel külön nevet a gondolati főnévvel kifejezett határozó, mert az alanyban sem kapja meg. A módhatározóban többnyire azért marad ki a gondolati főnév, mert az igével úgynevezett figura etymologicá-t tenne: jól ír: jó írással ír; nagyon hanyatlik: nagy hanyatlással hanyatlik stb. DELBRÜCK (I. 625. 1.) a nőnemű adverbiumokat egy kihagyott nőnemű főnévből magyarázza, melyek az igével egyenlő tövűek vagy jelentésűek: éptCsfisvou ávTipÍTjv <ipiv), TÓ<{>OV oysSíYjv (TTATJYTJV). Latinul: aliquam (partém) diu, perperam (viam). Érthető, hogy a takarékos beszéd minden nyelvben nagy számban képzett ilyen kihagyásos határozókat, s az is érthető, hogy a többi mondatrészekben többnyire világosan átérezzük, hogy a jelzett szó hiányzik, mert e szó többnyire előre van már egyszer bocsátva, de itt nem érezzük olyan könnyen, mert utólagosan van az igébe rejtve. Különben a főnévvé vált melléknevekben, mesterek, eszközök neveiben a sűrű használat folytán szintén elveszthetjük a kihagyás érzetét. így vélekedik DELBRÜCK is (III. 136.): egy főnév, melynek jelentésben' tartalma a mondat igéjével megegyezik, éppen ezen megegyezés miatt könnyen elmaradhat s