Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKRÓL. 341) beszél, de nem éppen az illető beszédet mondja. Az eredményhatározó egy az alanynyal (vagy tárgygyal): Küldjünk néhány embert követül: az ember és a követ egyek, a követ magában foglalja az embert, az eredmény foglalathatározó; de aki pórul jár. maga még nem pór, az alany és a pór két külön dolog, bár a cselekvésük hasonló. Ezt a hasonlati határozót a nyelvtanok mellőzik, de mivel a mellékmondatok közt a hasonlító mondatok nagy szerepet játszanak, üdvös dolog az egyszerű határozók közt is felemliteni ezeket, hadd legyen világos, hogy a nyelv egész szerkezete az egyszerű mondat szerkezetét ismétli ós váltogatja. Ha tekintetbe veszszük, hogy a metafora mindenik határozóban újra meg újra kezdi a játékát: nemcsak arczban hasonlítok valakihez, hanem járásban, gondolkodásban is, nemcsak & rózsánál van szebb, hanem a hálánál is, és nemcsak a virágok közt lehet valamelyik legszebb, hanem a gondolatok és érzelmek közt is, végre nemcsak Szent Pál szerint, hanem a tanítás vagy sejtelem szerint is lehet valami igaz: akkor méltán feltünhetik, hogy az általános értelmű kisérő társak közt nem találunk a nyelvtanokban olyan példát, melyben a társhatározó gondolati név volna. Tegyünk gondolati nevet ezen társhatározó helyébe: öcsémmel jöttem haza: van-e nyelvtan, melyben á megfelelő példa a társhatározók közé volna sorolva? Legfeljebb a német nyelvtanok nevezik ezt is «begleitender Umstand»-nak (LYON 193.1.). Pedig ahogy öcsémmel vagy fegyverrel, éppen úgy jöhetek bizonyos szándékkal vagy örömmel vagy aggodalommal haza. A kisérő társak közé kell tehát számítani az úgynevezett módhatározót is, mert csak az a különbség, hogy mikor sereggel jövök, akkor személyek, ha doronggal, fegyverrel jövök, akkor tárgyak, ha pedig haraggal vagy örömmel jövök, akkor egy tulajdonság vagy cselekvés kisér. A harag vagy öröm nem okozza és nem segíti elő a jövetelemet, talán nem is folynak be erre. de jönnek ők is velem, mint a ruhám és botom, oda. a hova én. «Post equitem sédet atra cura.» «Örömmel*) éppen olyan mellékalany, mint sereggel, fegyverrel, kalapban, tükörként, csakhogy a seregről a tő jelentésénél fogva képzeletünk csalódásában azt hiszszük, hogy szintén majdnem oly akarattal vesz részt a cselekvésben, mint az alany; a fegyverről, botról és örömről pedig érezzük, hogy erre képtelenek. De ha fölveszszük, hogy fegyverrel, bottal az eredeti határozók, «sereggel» pedig már metaforásan van mondva. azaz a személy tárgy gyanánt van használva, akkor éppen semmi különbséget sem találunk e határozók között. Mondhatom: jó szívvel, vérem hullásával, találgatással, találgatva, így jutunk egy igen ismert módhatározó-alakhoz: a cselekvő határozó igenévhez. Dalolva jár: a dalolás kiséri a járást;