Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

A HATÁROZÓKRÓL. 345 rozóból ugyanis nem új alanyt, hanem az állítmány társát lehet képezni, mégis módhatározó : nagyon szegény: a szegénység nagy, ilyen az igenév is : csúszva mászott: csúszott s mászott, ós mint láttuk, az állapothatározók közé a határozó igeneveknek csak egy része, t. i. a szenvedő' értelmű illik be. A módhatározóknak SIMONIT-féle beosztása azonban, melyet mindnyájan követtünk, nehézségeket okozott. «Szeretném látni azt a logikus főt, mondja Dóczi (A határozók logikája, T. E. K. 19: 73.1.), a ki ezen három mondatnak: rosszul ír, megrendül a csapás miatt, vadászatra megy, határozó tagjai közt valami rokonságot tudna felfödözni .... Részemről hiába keresem a közös szempontot, a mely alatt az ok-, mód- és czélhatározók egyesíthetők volnának. SIMONIT azt írja a Nyr. XI. kötetében, hogy e három határozó egységét az oksági viszony állapítja meg : az ok és czél nyilván rokonok, az ok és mód közt pedig az eszköz szolgál átmenetül.*) De Dóczit ez a magyarázat nem elégítette ki, ámbár ő sem tudott jobbat állítani a helyébe, sőt nála is egyforma két határozó ez: garason vesz valamit és lassan járj (u. o. 78. 1.). BALOGH PÉTER «módozathatározóknak» nevezi a SiMONYi-féle hármas csoportot (s ezt a műszót át is vette SZINNYEI), az ok és czél szerinte «támogatói a cselekvésnek», de «a mód, a hogyan lefolyik a cselekvés, logikailag lazább összefüggésben van az okkal és czéllal, mint az eszköz. Nem támogatója a cselekvésnek, mint az eszköz, hanem egyszerűen csak kisérője : jól beszél, szépen ír» stb. «A módhatározó csak mintegy alfaja az eszközhatározónak, nem pedig megfordítva, mint nvelvtanaink veszik. (A határozók osztályozása, Nyr. 26: 356.) Tehát most úgy áll a módhatározó kérdése, hogy a módhatározóban magában két réteget választunk el: a módot és az eszközt; a másik két csoportot, a honnan és hová irányt, pedig az ok és czél teszi. Nézetem szerint ezt a két réteget egészen el kell választani egymástól és az ok-, eszköz- és czélhatározót, mint a németországi nyelvtanok teszik, külön határozó osztálylyá kell emelni. Akkor a módhatározót is eme nyelvtanok rendszeréhez hasonló önálló határozóvá tehetjük. Csakhogy a német nyelvtanokban a hármas csoport nincs kidolgozva, pedig egy folyamathatározó, a milyen a mód is, magában véve önálló nem lehet s nem csoda, hogy e miatt a mi nyelvtanaink az okviszonynyal kapcsolták egybe. Azonban remélem, sikerülni fog a módhatározó eredetbeli és végbeli társait is kimutatnom. • A társ határozóból indulok ki. Nem is kell magyaráznom, hogy a társ az alanyon kívül esik, tehát nem foglalja magába az alanyt: A fiú barátjával sétál, ők csak egymás mellett vannak; de a cselekvéssel sem közös középpontú a társ: a fiú sétál, a barátja nem ugyanazt a sétát teszi, hanem külön sétál mellette, tehát az alany cselekvését csak kiséri a társhatározó, éppen úgy tesz ugyan, de külön a maga lábán, kívül esik a mondat eseményén. A szemlélet előtt a társhatározó egy másik személy az alany