Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - III. 343

346 KALMÁR ELEK. mellett. A személy nem olyan gondolati (abstract) fogalom, mint ahely, idő és tulajdonság, hanem tárgyszerű, «concretum». Az esemény mellett lát az ember befoglaló körülményeket éstárgyszerű személyeket; az egyik személy akarja és indítja a cselekvést, vagy lelki erejével vesz részt benne, ez alany vagy szenvedő tárgy, a másik szintén részt vesz ugyan a cselekvésben, de nem tőle indult ki az akarat, nem az ő lelke működésének eredménye a cselekvés. A fiú barátjával sétál: ebben az esetben világos, hogy nem a barátja akart és kezdett sétálni, ennyiben a barátja, mivel csak kisérő és társ és lelke működését nem vesszük tekintetbe, úgyszólván lelketlenné válik. És valóban, nyelvérzékünk semmi iniciativát nem tulajdonít a hasonló mondatrészeknek és lelki működést nem vesz észre bennök. Nem kívánok annak elemzésébe bocsátkozni, hogy vájjon a személy a legősibb társhatározó-e, vagy valamely tárgy, de tudjuk, hogy a régi felfogásban személyek is lehettek tárgyi birtokok : a. rabszolga, az asszony, a gyermek a «patria potestas» idejében csak dologi vagyon számába mentek. Az alany az úr, a ki tervez és vezet, a társhatározó az ő rabszolgája, gyermeke,, alárendeltje, a ki esze nélkül engedelmeskedni tartozik. Ha nem igazi tárgydarab volt a legősibb társhatározó, akkor ilyen alárendelt kíséretet láthatott az ősember a «személy» mellett, s bátran nevezhetnők a társhatározók osztályát «tárgyhatározóknak» s állíthatnék, hogy a személynevek tárgynevek gyanánt állanak benne. A pária, helóta és rabszolga annyi ezer éven át forgott az emberiség szemei előtt és foglalkoztatta szívét, lelkét, hogy csoda lenne, ha képe a nyelvben semmi nyomot nem hagyott volna. De hogy ne járuljon annyi nyelv- és műveltségtörténeti fejtegetés az elemzésünkhöz, páros nevet adhatnánk ennek az osztálynak: személy- és tárgyhatározók, igya mondattárgygyal sem vétené össze a tanuló; vagy mivel az ily hosszas név nehézkes, élhetnénk a rugalmas dologhatározó névvel. A módhatározó nevet nem tarthatom meg, mert, mint látni fogjuk, nálam ez csak igen kis töredéket tesz; a módozathatározó jobb lenne, sőt mégis felelne, ha nem leplezne el azt, a mit én nyomatékosnak tartok, hogy ez az osztály tárgyszerűségeket (concretumokat) tartalmaz; ennélfogva talán iegegyszerűbb lesz az ismert társhatározó nevét kiterjeszteni az egész osztályra, bár nálunk ez eddig nem volt a módhatározók közé beosztva. Ugyanis SIMONYI a tágabb értelemben vett állapothatározók közé sorolta, SZINNÍEI 1885-ben, midó'n még nem rendszerezte a határozókat, a hetedik helyen említi, az 1897-i átdolgozásban pedig szintén az állapothatározók rendszerébe illeszti, ÜALÁsznál «eszköz- és társhatározó» névvel találkozunk (81. 1.), tehát a «mód- és állapothatározó)) név analógiájára nála is állapothatározónak kell érteni az együttlétet, társaságot